Egy olyan keresztény próféta gondolatainak gyűjteményét tartalmazza ez a kis könyvecske, aki beszédmódja alapján a nagy elődök korából is érkezhetett volna, de mondandója jóval inkább a ma élő emberhez szól. Nem erőltet, nem kötelez, nem követel, csak tanácsol, elgondolkodtat. Élni és élni hagyni – ez a gondolat hatja át a tanítások sorait, azt hangsúlyozva, hogyan és miként érdemes emberként más emberekkel együtt tölteni földi éveinket. Mindezt egyszerűen, közérthetően, felesleges sallangok nélkül teszi.
Részlet a könyvből:
„A szeretet nem ad egyebet, mint önmagát, és nem vesz el semmit, csupán önmagából.
A szeretet nem birtokol, és nem birtokolható.
Mert a szeretetnek elég a szeretet.
Szeressétek egymást, de a szeretetből ne legyen kötelék:
Legyen az inkább hullámzó tenger lelketek partjai között.
Töltsétek meg egymás serlegét, de ne igyatok egyazon serlegből.
Kínáljátok egymást kenyeretekből, de ne ugyanazt a cipót egyétek.
Daloljatok, táncoljatok együtt, és vigadjatok, de engedjetek egymásnak egyedüllétet.
Miként a lant húrjai egyedül vannak, habár ugyanarra a dallamra rezdülnek.
Gyermekeitek nem a ti gyermekeitek.
Ők az Élet önmaga iránti vágyakozásának fiai és leányai.
Általatok érkeznek, de nem belőletek.
És bár véletek vannak, nem birtokaitok.
Adhattok nekik szeretetet, de gondolataitokat nem adhatjátok.
Mert nekik saját gondolataik vannak.
Testüknek adhattok otthont, de lelküknek nem.
Mert az ő lelkük a holnap házában lakik, ahová ti nem látogathattok el, még álmaitokban sem.
Próbálhattok olyanná lenni, mint ők, de ne próbáljátok őket olyanná tenni, mint ti vagytok.
Mert az élet sem visszafelé nem halad, sem a tegnapban meg nem reked.”