TARTALOM
HÓVIHAR A SASTANYÁN
A KALÓZ-SZIGET KIRÁLYNŐJE
ÖTGYERMEKES CSALÁDANYA
ARANYÁSÓK
SYLVESTER BÉBI
Részlet a könyvből:
„Kate szíve gyorsabban dobolt, amint felnézett a sziklakapu tetejére. Tudta, hogy azok a fák odafenn éppen olyan óriások, mint a legtöbb fa ezen a tájon; s ahol koronájuk összeér, még csak nem is a legmagasabb pont, mert mögöttük további szirtek tornyosulnak, egészen az igazi csúcsig. Az elszáradt fenyőtobozok szinte függőlegesen hullanak alá legalább ezerlábnyi mélységbe. A vihar egyszer kidöntött egy öreg fenyőt, mely éppen a sziklakapu elé zuhant és eltorlaszolta. Kate még emlékezett rá, milyen fáradságos munkába került az utat tűzzel és vassal szabaddá tenni.
Önkéntelenül is nyakába húzta a fejét, úgy sietett át a kapun, és csak akkor állt meg, amikor a lefelé vezető ösvényhez ért. Itt lehetett csak megérteni a Sastanya különös fekvését. A farm és környéke önálló fennsík volt, melyet három oldalról járhatatlan erdők, bozótok, szakadékok vettek körül. Közlekedni csak erre lehetett, ahol most állt – a kenyon mentén húzódó ösvényen, mely az Északi-hegyháthoz vezetett. Ez volt az egyetlen kapocs, mely a Sastanya lakóit összekötötte a világgal.
Ez a hely olyan fenséges látványt nyújtott, hogy Kate, valahányszor erre járt, elgyönyörködött benne. De meghatottsága nem tartotta vissza attól, hogy le ne tépjen néhány érdekes páfrányt és bogyót már elég tekintélyes növénygyűjteménye számára. Amint így hajladozott, észrevette, hogy a levegő hirtelen sűrűbbé válik körülötte, ködpára ereszkedik alá, és eltakarja a napot. A távoli havas csúcsok mintha holdfényben fürödtek volna.”