Szecső Irén az osztály egyik legjobb, legmegbízhatóbb tanulója. Hogyan történhet mégis, hogy egy napon nyomtalanul eltűnik? Ki tépte le Irén cikkét a faliújságról? Miért hallgat Karcsi, akinek mindenképpen tudnia kellene Irén eltűnéséről? Mi történt az iskolai rendezvényen?
Az eset ijesztő és rejtélyes. Bajári Kata temérdek lehetőséget gondol végig, aztán módszeresen papírra veti azokat, amelyek talán számba jöhetnek. 1. Irén valami súlyos ok miatt öngyilkos lett. 2. Irént elcsalták valahová és fogva tartják. De miért tartják fogva? Váltságdíj? Kata az első pont mellé odaírta: talán. A másodikhoz: nem valószínű. 3. Disszidálás. Lehetséges, de miért éppen most? 4. Irén elszökött egy fiúval. Kivel? És Karesz? 5. Valaki bosszút állt Irénen. Miért? Ki? Kata most a tenyerét harapdálta. Aztán az 5. pont után odaírta : talán, lehetséges. Összefüggéseket tisztázni.
Vargáné Kulcsár Magda néni, az osztályfőnök alapos, körültekintő nyomozással igyekszik választ találni a kérdésekre. A szálak messzire vezetnek…
Részlet a könyvből:
„Ez a vad zsivaj a folyosó legvégéről Sikolya Vilmának szól, ez a hangfogós lárma, amiből kiválik a Bajári Kata éles fejhangja, az ő osztálya, a II/D.
Benyitott a terembe.
– Osztály, vigyázz! – kiáltotta Simó Klára, a hetes.
Az osztály felállt.
Nem szabályszerűen, nem egyszerre pattantak fel a gyerekek, mintha villanyáram mozgatná őket. Felpattanásról itt szó sincs. „Vargáné Kulcsár Magda kartársnő óráit magas színvonal jellemzi, növendékeivel jó eredményt ér el, de a fegyelmezés terén következetesebbnek kell lennie” – olvasta fel tanév végi bírálatában az igazgatónő. Igaza van. Moticska két tenyérrel támaszkodik a padjára, s úgy dől előre, mint egy sebesült harcos, Gombár Lujzi köpenyén a két felső gomb szabályellenesen nyitva van, és a gallérja enyhén szólva kétes tisztaságú. Bajári Kata a szemüvegét igazgatja, lerí róla, hogy megint késő éjjelig tanult. Sugár Karesz félprofillal az ablak felé kibámul az utcára. Dugó – a teljes nevén Benke Dénes – azzal az álnokul nyílt arckifejezéssel mered a táblára, amely elárulja, hogy köpenye alatt a magyar helyesírás szabályait és a puskák bő választékát rejtegeti; Tóth Paja, az Angyal, akit a tanév elején helyeztek az osztályba előző iskolájából sorozatos verekedések miatt, szokásához híven utolsónak kászálódik, s aztán hirtelen szökkenéssel talpon terem.
Simó Klári kipördül a padok elé, felnőttes levendulaillatot lengetve maga körül.
– Magda néninek jelentem, osztálylétszám 38. Jelen van 37 tanuló. Hiányzik Szecső Irén.
– Mi baja, nem tudjátok?
– Karesz! – közölte egy kuncogásba fúló hang hátul.
Sugár Karesz odakapta a tekintetét.”