A könyv szerzői mesévé oldották gyerekek számára Shakespeare húsz művét, a vígjátékokat, a regényes színműveket és a tragédiák legjavát. Nem Shakespeare-darabok kivonatát olvashatjuk, hanem Shakespeare harminchat darabja közül húsznak a feldolgozását.
A kötetben az alábbi 20 történet található:
A vihar – Szentivánéji álom – Téli rege – Sok hűhó semmiért – Ahogy tetszik – A két veronai ifjú – A velencei kalmár – Cymbeline – Lear király – Macbeth – Minden jó, ha a vége jó – A makrancos hölgy – Tévedések vígjátéka – Szeget szeggel – Vízkereszt, vagy amit akartok – Athéni Timon – Romeo és Júlia – Hamlet, dán királyfi – Othello – Pericles, Tyrus fejedelme
Részlet a könyvből:
„Romeo és Júlia
Két nagy család élt egykor Veronában: a gazdag Capuletek és Montague-k. Régi viszály dúlt a két család között, és e viszály már olyan magas fokra hágott, olyan halálosan gyűlölték egymást, hogy a gyűlölet átterjedt a legtávolabbi rokonságra is, mindkét fél kíséretére és cselédségére, annyira, hogy a Montague-ház valamely szolgája nem is találkozhatott a Capulet-ház szolgájával, sem a Capuletek közül bárki a Montague-k valamelyikével anélkül, hogy abból vad szóváltás, sőt néha vérontás ne keletkezzék. Az ilyen véletlen találkozások gyakran fajultak verekedésekké, és megzavarták Verona utcáinak boldog nyugalmát.
Az öreg Capulet úr nagy vacsorát adott, és erre sok szép hölgyet, sok nemes vendéget hívott meg. Ott volt Verona minden híres szépsége, és minden betérő vendéget szívesen láttak, már amennyiben nem tartozott a Montague-házhoz. A Capuletek e lakomáján jelen volt Róza is, Romeónak, az öreg Montague úr fiának szerelme. Egy Montague-ra persze veszélyt hozott, ha meglátták ezen a mulatságon, Benvolio, Romeo barátja mégis rábeszélte a fiatalembert, menjen el erre a mulatságra álarcban, hogy megláthassa Rózáját, és legyen alkalma összehasonlítani Verona néhány válogatott szépségével. Ha ezeknek az arcához méri Róza arcát – így mondta Benvolio -, akkor a hattyúban meglátja majd a varjút. Romeo nemigen adott hitelt Benvolio szavainak, de olyan szerelmes volt Rózába, hogy végül is engedett a rábeszélésnek. Romeo ugyanis őszinte és szenvedélyes szerelmes volt, olyasvalaki, aki aludni sem tud a szerelemtől, kerülte a társaságot, hogy magára maradhasson, és Rózára gondolhasson, aki pedig megvetette őt, és soha az udvariasságnak vagy vonzalomnak legkisebb jelével sem viszonozta Romeo szerelmét. Benvolio szerette volna kigyógyítani barátját e szerelemből, ezért akarta őt másféle hölgyekkel és társasággal szórakoztatni. Az ifjú Romeo elment hát a Capuletek e mulatságára, Benvolióval és közös barátjukkal, Mercutióval, mindhárman álarcban. Az öreg Capulet üdvözölte őket, és azt mondta nekik, hogy a nők, akiknek lábát nem kínozza gonosz tyúkszem, mind táncolnak majd velük. Az öregúr szíve könnyű volt és vidám, és azt mondta, hogy hajdan ő is álarcban járt, és pajzán, drága szavakat tudott susogni a szépasszonyok fülébe. A fiatalemberek ezután táncba fogtak, és Romeót hirtelen szíven ütötte egy táncoló hölgy mindent elhomályosító szépsége, úgy látta, hogy a fáklya izzóbb lángra lobban tőle, s hogy szépsége úgy csüng az éj arculatján, mint fényes ékszer egy szerecsen fülén. Úgy látta, hogy ez a lány túl szép e földre, nem való ide, azt mondta, hasonló egy kis hófehér galambhoz a fekete hollók között, olyan pompával tündöklik szépsége és bája társnői fölött. Tybalt, Capulet úr unokaöccse meghallotta e dicséretet, és hangjáról felismerte Romeót. Ez a Tybalt vad és szenvedélyes ember volt, s nem tudta elviselni, hogy egy Montague álarc alatt közéjük merészkedik, mint ő mondta, csúfolni, meggyalázni ünnepüket. Zabolátlanul viharzott, dühöngött, és le akarta szúrni az ifjú Romeót. De nagybátyja, az öreg Capulet úr nem tűrte, hogy az ő házában sértegessék Romeót, részint, mert tisztelte a vendégjogot, és azért is, mert Romeo úgy viselkedett, mint nemes úrfi, és Veronában mindenki dicsérte, milyen derék és jól nevelt fiú. Tybalt tehát akarata ellenére is türelemre kényszerült, s erőt vett magán, de megesküdött, hogy ez a hitvány Montague más alkalommal drágán megfizet majd, amiért betolakodott közéjük.”