A MEGINT PELIKÁN KÖNYV LETÖLTÉSE
A könyv a rendszerváltás után követi nyomon Pelikán József gátőr és Virág elvtárs keserédes történetét.
Pelikán ismét a történelem viharába kerül, miután Virág elvtárs beküldi a kisgazdapártba. Kinevezik a népligeti uszoda igazgatójának, aztán alvállalkozóként autópályát épít, majd halőr lesz a Millenáris Parkban. Végül Virág elvtárs a Pelikán őrs után megalakíttatja vele a Pelikán Polgári Kört, és – mint volt III/II-es kémelhárító – megint tanú lesz. Később a Fattyúházban találja magát, ahol Bástya elvtárs unokája a főnök, és Virág elvtárs fia azzal bátorítja, hogy egyszer majd kérni fognak tőle valamit…
Kiderül, hogy a kilencvenes években a két halhatatlan figurával mindaz megtörténik, ami az ötvenes években. Csak a díszletek és a jelszavak változtak.
Részlet a könyvből:
A gátőr csipegetett, aztán abbahagyta. Két kezét az ölébe ejtette, mint aki elhatározta magát, és úgy mondta.
– Tulajdonképpen én szeretnék visszamenni a gátra.
– Arról szó sem lehet – emelte fel a hangját Virág Árpád Zsolt. – Lehetetlen és bűnös dolog, hogy maga még mindig a
gáttal bíbelődik. Komoly vezető beosztásban kellene lennie. Nem nélkülözhetünk egy ilyen régi barátot. Egy régi harcost. Most csak egyen, Pelikán. Aztán egyszer majd kérni fogunk magától valamit.
– Tessék már kérni, nem bírom a feszültséget.
– Mindent a maga idejében, Pelikán – szólt rá Virág. – Nem kell annyira merevnek lenni. Próbáljon lazítani. Szereti a futballt?
– A magyart? Nem.
– És a polgári oldal bölcs vezérét?
– Azt igen.
– Akkor revideálja az álláspontját, Pelikán – förmedt rá Virág. – A maga vezére igazolt futballista. Tudja maga, miről ismerik még ma is legtöbben Magyarországot? Mond magának valamit, hogy „aranycsapat”? Puskás, Czibor, Kocsis és főleg Grosics. Kitaposott úton járunk, Pelikán, a futballban mutatjuk meg a nemzeti géniuszt. Feltámasztjuk a magyar focit.
– Azt? Hogyan, Virág elvtárs?
– Először veszünk a stadionokba beléptetőrendszert 5 milliárdért.
– 5 milliárd?! Mi kerül annyiba? Drágább a kapu, mint a stadion.
– Mert kétszer fizetjük ki.
– Kétszer? Nem elég egyszer?
– Két félidő van, maga szerencsétlen. Aztán mi rendezzük az Európa-bajnokságot, a világbajnokságot és az olimpiát. És mi is nyerjük meg. Hajrá Magyarország, Hajrá magyarok! – kiáltotta Virág, aztán a fejéhez kapott, gyorsan elővette a jegyzetfüzetét, és ezt fel is írta magának. – Mi megadjuk a magyaroknak, hogy büszkék lehessenek arra, hogy magyarok – tette hozzá.
Pelikán az unokákra gondolt, hogy belőlük még lehet futballista, ha esetleg kötelező lesz. El kellene kezdeni velük az edzéseket, nehogy emiatt ne vegyék fel őket az iskolába. Ez a feladat is rá vár, mert a Gizi nem tud futballozni.
– Készüljön, Pelikán – szólt rá Virág. – Holnap Felcsúfra megyünk. Bajnoki mérkőzés lesz. Én leszek a bíró, maga az
asszisztens.
– Az mi?
– Partjelző. Zászlót kap, Pelikán. Amikor intek, felemeli.”