Tartalom:
I. Kalandok kora
I. Halálfélelmek kora
III. Isteni beavatkozások kora
Részlet a könyvből:
„A malájföldi Penang szigetére Szumátráról, Belawan kikötőjéből érkeztek, ahol kolera szedte áldozatait. Karanténban nyílt vízen várakoztak napokig, és a Philemon fedélzetéről sóvárogva bámulták a penangföldi nyüzsgést.
Az első tiszt megjegyzésére, hogy a „tenger nem a puszta!”, Adler kadét azt felelte: „Valóban nem! A tengeri herkentyűk után akkor végre ehetnénk egy gulyáslevest!” Megjegyzésének komoly következménye lett. A kapitány elrendelte a gulyás elkészítését.
A kadét reggel korán lement a konyhába, s egy háromszemélyes adag magyar gulyást főzött. A hajószakács minden mozdulatát leste, majd az arányokat megváltoztatva ebédre elkészítette a harmincadagos „ungarische Gulascht”. Előételnek egy-egy csészével mindenki kapott Adler főztjéből, majd hajószakács készítette levest kapták ebédre. A fülöp-szigeteki szakács ügyességét, tehetségét mutatta, hogy sem ízben, küllemre a kétféle változat között semmilyen különbség nem volt. Második fogásnak papayával, narancslekvárral, kókuszkrémmel és mangódzsemmel ízesített palacsintát szolgáltak fel.
Adler gulyáslevese felkerült az étlapra. S az első tiszt kénytelen volt elismerni, hogy a tenger mégiscsak majdnem olyan, mint a puszta. Végtelen. S ameddig a szem ellát, sehol egy fa.
Ebben egyetértettek.
S amikor biztos lett, hogy a „crew” nem fertőzött: megkapták a partraszállási engedélyt. Hosszú hajóút után az első partra lépésnél nincs felszabadultabb érzés. A tengerész kéjesen lépked, úgy érzi, biztosan áll a lábán, mintha Atlasz lenne, s nem ő jár a földön, hanem lábaival támasztja azt. És kilométereket gyalogol, bámulja a nőket, a kirakatokat, vesz egy új pólót, egy jeanst, megiszik itt is egy sört, ott is kettőt, s amikor már úgy érzi, hogy inogni kezd lába alatt a föld: kikötőben is tengerésznek érzi magát.
Adler tengerészkadét szárazföldi környezetben, amikor a leírtakhoz hasonlóan érezte magát: betért a tengerészklubba. Pálmafáktól, vöröslő tűzfáktól jól árnyékolt, nyitott teraszon foglalt helyet, a bárpulttal szemben. Százkilencven centis magasságával, frissen vasalt trópusi egyenruhájában tekintélyt parancsoló jelenség volt: az asztalról, ahová leült, azonnal lekapták a „foglalt” feliratú táblát.
A kadét szerette a topless bárokat, a Paradise-ban különösen jól érezte magát. A falakon fürgén mozgó, bájos gekkók szaladgáltak, s egyetlen moszkitónak sem kegyelmeztek. A maláj pincérnő bronzságra, karcsú testét egy tanga borította, márványszobor simaságú melleinek csillogása lenyűgöző volt. Italt töltött Adlernak, cigarettával kínálta, tüzet adott, beült az ölébe, és duruzsoló hangon ismertette a Paradise választékát. Bangkoki, tamil, kínai lányok tucatját sorolta fel, leírta szokásaikat, képességeiket. A kadét figyelmesen hallgatott, közben simogatta a lány melleit, combját, és megcsókolta a fülcimpáját. A lány lángoló teste fölforralta a vérét, s úgy döntött, hogy egy magas tamil lányt választ, aki családjával Ceylonból érkezett.
Száz dollárt fizetett a sorsjegyért.”
A TENGER HANGJAI KÖNYV LETÖLTÉS