A Dhammapada a legrégibb és legismertebb buddhista bölcsmondás-gyűjtemény.
A versek valóban a Magasztos erkölcsi tanításainak alapgondolatait tartalmazzák: béketűrést, szelídséget, harag legyőzését, szenvedélyek elvetését, lemondást a világ dolgaihoz ragaszkodásról, erkölcsi tisztaságot, s nem utolsó sorban Buddha fő tételét: az egész lét szenvedés voltának felismerését, s e felismerés révén az újjászületéstől (újraszületéstől) szabadulást, a Nirvána elérését. Minthogy a buddhizmus életeszménye a szerzetesség, előtérben állnak a szerzeteseknek szóló tanácsok, de a legtöbb gondolat a világi hívőkre is érvényes.
Részlet a könyvből:
„76.
Hogyha bölccsel találkozik, s az rámutat hibáira,
s megfeddi, úgy örüljön, mint aki rejtett kincset talál.
77.
Tanítson, intsen, és óvja a rossztól az embereket.
A jók szeretni fogják majd, csak a gonoszok gyűlölik.
78.
Gazokkal ne barátkozzék, hitvány barátja ne legyen.
Igazakkal barátkozzék, társa derék ember legyen.
79.
Ha iszik az Igaz Tanból, boldog lesz, lelke elcsitul.
A Magasztos hirdette Tant örömmel hallgatja a bölcs.
80.
A csatornát alakítja építész;
alakítja a nyilat fegyverkovács;
alakítja a fát az asztalos;
alakítja saját magát a bölcs.
81.
Ahogy a sziklabércet a szélvihar nem rendíti meg,
a bölcset sem ingatja meg dícséret vagy gyalázkodás.
82.
A mély, magános, csendes tó víztükre rezzenéstelen;
ily rezzenéstelen békét áraszt a bölcsekre a Tan.
83.
A lemondásra kész mindig a jámbor,
nem emlegeti szüntelen a vágyát.
Ha bánat éri vagy öröm a bölcset,
nem roskad össze, s ujjongani sem fog.
84.
Se más kedvéért, se saját javára
törvényt tiporva ne törjön előre,
ne kívánjon pénzt, fiat és hatalmat.
Erény, tudás és törvény legyen éke.”