Bizony, a mai világban a szélhámos helyzete sem könnyű. Mert mi volt a múltban? A múltban az volt, hogy a szélhámos egymaga állt szemben az egész, nagy, becsületes világgal. Senki sem tudta róla, hogy szélhámos, tehát megbíztak benne, míg ő mindenkiről tudta, hogy becsületes ember. A világ ki volt szolgáltatva egy-egy szélhámosnak.
Ma már más a helyzet. Egy-két becsületes ember él imitt-amott, ezek azonban nem érdekelhetik a szélhámost, mert szegények, mint a templom egere. A szélhámos legnehezebb feladata a mai világban az, hogy megállja a helyét a többi szélhámos között, hogy ne veszítse el azt is, amije van és ne bízzon meg olyan emberekben, akik méltatlanok a bizalmára.
Különösen vonatkozik mindez a történetünkben szereplő két szélhámos úriemberre, akiknek semmiféle gyakorlata e szép szakmában pillanatnyilag nincsen.
Az elmúlt ősszel tízéves érettségi találkozójuk alkalmával találkoztak egy budai vendéglőben. Huszonhét fiú közül csak ketten jöttek el. Ez már így van. Négyen írtak, hogy nem tudnak szabadságot kapni, hatan azt írták, hogy nincs pénzük, heten nem írtak semmit, nyolcnak pedig ők nem tudtak írni, mert semmit sem hallottak felőlük.
Fehér János úr mérnök volt, állás nélkül, Kovács Zénó dr. úr pedig kitűnő archeológus, állás nélkül. A találkozóra eljött egy volt tanárjuk, fekete, hosszú kabátban és nyugállományban. Hárman ültek a vendéglőben órákon keresztül s mikor a tanár úr elment, kiderült, hogy odakint kifizette az ő számlájukat is. János akkor felvetette azt az ötletet, hogy szakítsanak eddigi felfogásukkal és kövessenek el valami szélhámosságot, ami jövedelmez.
A döntést mindenesetre tavaszra halasztották. Talán az a titkos remény élt bennük, hogy a tavasz ezúttal nem következik el, hanem a nyomorúságos tél után mindjárt ősz lesz, s akkor nem kell dönteniük. Mondjuk meg mindjárt az elején: a tavasz bekövetkezett. A kilátások, ha lehet, még jobban megfogyatkoztak, az öltönyök megkoptak, a kedélyek megsavanyodtak.
Kovács Zénó dr. csodálatosan alkalmatlan volt a szélhámos szerepére. De korunkban senki sem azt csinálja, amihez ért. Ezért oly szórakoztató az életünk ma, s ezért volt oly unalmas akkor, amikor még boldogok voltunk. Ma tábornokok és politikusok írnak regényt, írók politizálnak és így tovább… Kovács Zénó dr. pedig szélhámos lett és – ezt is szögezzük le már elöljáróban – soha az életben nem tett szemrehányást barátjának ezért.