Tartalom
ELSŐ FEJEZET: A kuruzsló
MÁSODIK FEJEZET: A számok
HARMADIK FEJEZET: A tanácskozás
NEGYEDIK FEJEZET: A győztes
ÖTÖDIK FEJEZET: A bálterem
HATODIK FEJEZET: A szerelem
HETEDIK FEJEZET: Politika
NYOLCADIK FEJEZET: A figyelmeztetés
KILENCEDIK FEJEZET: Hivatalos titkok
TIZEDIK FEJEZET: A szökés
TIZENEGYEDIK FEJEZET: A hajsza és a találkozás
TIZENKETTEDIK FEJEZET: Befejezés
A kereszténység esküdt ellenségének, a háborúnak csatlósa, a nyomor, rendkívüli súllyal nehezedett Angliára a Napoleon waterlooi bukását követő békében. Szükség gyötörte, kevesek kivételével, a társadalom minden osztályát. A nyomorgó nép megért a lázadásra azok ellen, akik parancsoltak; mert vérét és vagyonát elpazarolták olyan háborúban, amely a nép érdekeinek a legkevésbé sem vált javára.
Azok között a nyomorultak között, akik a XIX. század első pár rettenetes esztendejében a legkülönösebb fogásokhoz és fortélyossághoz folyamodtak, hogy megélhessenek, volt egy Lagarde nevű francia orvos is, aki nagyon visszavonultan élt.
Ez a derék Lagarde, hogy munkához jusson, mivel az éhhalál fenyegette, végső mentségül oly eljáráshoz folyamodott, amelyet az orvosok akkor ép úgy, mint manapság, kuruzslásnak tekintettek.
Hirdetéseket tett közzé a napilapokban…
Részlet a könyvből:
„Mialatt a dr. Lagardenál tett látogatásra élénken emlékeztek még az érdekeltek, a véletlen, vagy a jóságos végzet, elvetvén a jövendő aratás magvát, eszközül egy nyugalmazott katonatisztet, Mulvany őrnagyot szemelte ki.
Az őrnagy alacsony, fürge ember volt, aki makacsul ragaszkodott az ifjúság látszatához és minden áron titkolni igyekezett ötven esztendejét. Mivel agglegény volt s mindenkor kész arra, hogy kellemessé tegye magát, a női társaságban általában kedvelték. A bálteremben mindig szivesen fogadott járuléka volt a társaságnak.
A német keringőt akkoriban körülbelül három esztendő óta ismerték Angliában s a megbotránkozás, amelyet a tánc ellen azok hangoztattak, akik leplezett illetlenségek fölfedezésében keresték erősségüket, bizonyos körökben még mindig éreztette hatását. Ritka volt az a férfi, aki tudott keringőt táncolni. Az őrnagy sikeresen küzdött a nehézségekkel, hogy ezt a táncot élemedett kora dacára megtanulja, s a fiatal hölgyek dúsan jutalmazták iparkodását; vagyis jobban mondva, elfogadták készpénznek az ifjúság látszatát, amellyel az őrnagy tetszelgett, noha az ötven év közelsége meglehetősen érezhető volt.
Mivel Mulvany őrnagy mindenkit ismert s mivel mindenütt szivesen fogadták, mivel ügyes whistjátékos is volt s kimeríthetetlen találékonysággal értett pompás lakomák rendezéséhez: tagja volt természetesen az akkori idők minden jobb fajta társaskörének. Linwood Percy rendesen a biliárdszobában vagy az asztalnál találkozott az őrnaggyal, aki szerette a nyugodt, jó kedvü, csinos fiatal embert.”