„Az emlékezés lényege: a megtörtént események és az érzékelt sajátosságok felidézése. Ez mindenki számára ismerős lelki folyamat, az emberi lét egyik alapvető sajátossága. Ha csak erről lenne szó, akkor szót sem érdemelne az egész. Ugyanis, nemritkán felidéződnek bennünk olyan emlékek is, amelyek valahogy nem illenek bele ebbe a sémába, és idegesítő kérdésekkel szolgálgatnak, mint például: emlékezhetünk-e olyanra, ami nem történt meg velünk? Igen? Vagy ha nem, akkor mégis miért igen? Így viszont már érdemes néhány sort áldozni az ilyen furcsa és megmagyarázhatatlan emlékképekre is.
1.1. Deja vu, azaz ez már megtörtént velem…
A „deja vu” (már láttam) élménnyel szinte mindenki találkozott. Egy olyan élmény, amikor úgy érezzük, hogy korábban már jártunk egy olyan helyen, ahol – tudomásunk szerint – még soha nem jártunk, járhattunk. Más szóval olyan dolgot érzünk ismerősnek, amellyel azelőtt nem találkoztunk, illetve (a hagyományos felfogás) szerint nem találkozhattunk volna. Nem kívánok belebonyolódni abba a feltételezésbe, hogy vajon a „deja vu” élmény bizonyítékul szolgálhat akár a reinkarnációra is (?), mert ez túlzóan általános és nem mindig igazolható feltételezés lehet. „Deja vu” élmény ugyanis az érzékelő személy saját élet-idejéből is származhat. Az ilyen esetek pedig már nem a reinkarnációval, hanem speciális pszichikai folyamatokkal (például: asszociációval, tudat alatti távolba látással) magyarázhatók.
A „deja vu” élmények közé olyanokat célszerű besorolni, amelyeknél a saját életben szerzett közvetlen információk, emlékek, tapasztalatok, stb. teljes mértékben kizárhatók. Ellenkező esetben „deja vu” élménynek tűnhetnek az egyértelmű visszaemlékezések is, például: előző- leg képen látott hely felismerése a valóságban, gyermekkorban látott épület felismerése felnőtt korban stb. De az ilyen élmény egyszerű felidézés, ez nem „deja vu”!
a) Emlékfoszlányok
Gyakran tapasztalható, hogy a „deja vu” érzések szinte csak villanások, és egy-egy apróságra vonatkoznak. Leggyakoribb ilyen jellegű élmény, amikor hirtelen olyan érzés kerít hatalmába: mintha már jártam volna itt…, mintha láttam, találkoztunk volna…, mintha megéreztem volna, merre kell menni…, szinte éreztem, hogy ez fog történni… És sorolhatnánk a hasonló és igen gyakori élményeket. De ezek többsége nem igazi „deja vu”, mert gyakran kimutatható valamilyen hasonlósági kapcsolat más személlyel, hellyel, tárggyal vagy eseménnyel. Rendszerint az olyan „deja vu” érzések értelmezése okoz problémát, amelyekre nehezen vagy egyáltalán nem lehet találni egyértelmű és okszerű magyarázatot.”
A ÉLMÉNY ÉS VALÓSÁG KÖNYV LETÖLTÉSE