„Vegyük példának a sosem létezett egyszeri embert. Megérkezik a dolgozó a Földről, tök mindegy, hogy űrhajóval, vagy a teleportáló állomások valamelyikén keresztül. Az is teljesen egyre megy, hogy visel-e valamilyen védőruhát. A tudomány mai állása szerint két méter vastag ólompáncél is lehetne rajta, mindenféle erőtér védelemmel felturbózva, akkor is módosulni fog. Már ha van rá hajlama. És van rá ha hajlama, mert a tapasztalatok szerint az emberiségnek mindössze kábé egy milliomod része olyan béna, hogy nem alkalmazkodik a szervezete az új hazájához. Jómagam, persze, ehhez az elenyésző kisebbséghez tartozom. Ilyen az én formám…
A többiek, megérkezésük után, kettő-négy órával mind bebábozódtak-bebábozódnak. Már a bábformáknak is szinte végtelen a variációja: akad, amelyik olyan, mintha csak celofánba csomagolták volna a hölgyet, – avagy pasast, – és nagyszerűen megfigyelhető rajta az átalakulás folyamata. Mások a selyemhernyókéhoz hasonló finom gubót növesztenek magukra, vagy éppen olyan durvát, mint egy terepjáró gumija. A biológusok már abba is belehülyülnek, hogy a bábok bevonó anyagából is alig találni két egyformát. És akkor ne is beszéljünk az eredményről. A bábokból – páran mind közönségesen letojásozzák ezeket – nyolc, uszkve hetvenkét óra elteltével kikelnek a …
Nos, kikelnek. Nincs arra igazán jó kifejezés, hogy mik is kelnek ki. Egyszerűen csak azt szokták mondani: a marslakók. Mert ettől kezdve már azok. Ha elhagyják a Marsot, visszatérnek a Földre, vagy elutaznak valamelyik másik kolóniára, akkor sem változnak vissza emberré. Megmaradnak orknak, törpének, tündérnek, vámpírnak – vagy amivé éppen módosultak a Marsra érkezésük után.
Hogy ez mi a bánattól van, mitől változnak meg az emberek; már több mint harminc éve törik a fejüket – teljesen hiába – a tudósok. Minden genetikai vizsgálat szerint pont ugyanannyira emberek, mint akik a Földön élnek, mint amilyenek voltak, mielőtt idejöttek, csak éppen picit megváltoztak. Épphogy, csak a külsejük, a belső szerveik, az anyagcseréjük. A vámpírokról például még azt sem sikerült eldönteni, hogy élnek-e egyáltalán. A legpontosabb választ az a fizikusból lett, botcsinálta exobiológus adta, aki így fogalmazta meg a választ a kérdésre:
„A vámpírok a biológia lét egy eddig ismeretlen kvantumállapotában leledzenek, egyszerre élők és halottak. Elvileg semmilyen belső életfunkció nem mutatható ki náluk, ennek ellenére tudatuknál vannak, mozognak, képesek az ön- és fajfenntartásra. A fene egy meg őket!”