Rejtő Jenő kilenc korai szellemes, izgalmas műve található és olvasható a kötetben.
Tartalom
Szuez
Colombó
Szingapúr
Batávia
Borneo
A dzsungel
A kampong
Gumi
Balik – Papan
Alibi
Hódítás
Részlet a könyvből:
„Alkonyodott. A Hakone-Maru lassú siklással elhagyta Port-Said fehér terméskő gátjait és megkezdte útját a szuezi csatornában. A közeli part felől rózsaszinű reflexben burkolt porfátylak lengtek a sivár afrikai táj felett és a fátylak mögött, mintegy sejtelmesen, tevék és arabok iparkodtak valamerre.
A Hakone-Maru tizenötezer tonnás, aránylag kis japán gőzös volt. Nápolyból indult Kolombóba, japán legénységgel és európai utasokkal a fedélzetén.
Egy fiatalember, 30-35 év körüli, a korlátnak támaszkodva merengett az alkonyi izzás mögött bizonytalanodó afrikai partok felé. Az a szorongással vegyes lelkesedés izgatta belülről, amely minden európait elfog, ha a trópusok felé utazik.
Ez a fiatalember, akit Walter Lindaunak neveztek és hallei születésű német gyakorló orvos volt, nyugodtan a hajó korlátjának dőlt és békésen utazott az éjszakában, a szuezi csatorna kezdetén és kétoldalt, mintha egy százhatvanegy kilométer hosszú nyári vendéglő terrasza lenne, a csatorna partjait vörös, zöld és topázszinű villanykörték világították meg párhuzamos sorokban.
Ezek a különböző szinű lámpák, vidám és tarka hunyorgással jelezték a mögöttük és előttük haladó hajókat.
Nézte a játékos sokszinű fényeket. Lent mélyen sustorgott a víz a hajó bordája mentén és a szállongó afrikai por puhán érintette az arcát. Bíztatónak látta a dolgokat, a trópus érdekes és kellemes és az óriási távolság ijesztő arányát enyhíti az a tudat, hogy biztos állásba megy Batáviába.
… A szines lámpák csak hunyorogtak a csendes éjszakában. Bizonyára már számtalanszor hunyorogtak ugyanígy, egyformán és felváltva, hasonló utasok és hasonló gondolatok mentén és talán, ha hunyorgás helyett beszélni tudtak volna, akkor doktor Lindau nyomban visszafordul a mesés lehetőségek elől.”