Az idős testvérpár – Marilla és Mathew- elhatározza, hogy örökbe fogadnak egy árvát, hogy segítsen nekik a ház körüli teendők ellátásában. A vonattal azonban a kért jókötésű fiú helyett legnagyobb megrökönyödésükre egy vézna, répavörös hajú kislány érkezik, akinek ráadásul be nem áll a szája. Első gondolatuk, hogy másnap visszaküldik a gyermeket az árvaházba, ám Anne úgy határoz, hogy maradni akar, hiszen a szigeten „oly tág tere nylíik a képzeletnek”.
Kezdeti vonakodásuk dacára Marilla és bátyja hamarosan már el sem tudják képzelni életüket a bátor, életteli, fantáziadús és zavarba ejtően őszinte kislány nélkül. Anne érkezése olyan gyökeres változásokat hoz életükben, amilyenekről még csak nem is álmodtak.
Részlet a könyvből:
„Gilbert Blythe Anne Shirley figyelmét próbálta magára vonni, de csúfos kudatcot vallott: Anne abban a pillanatban mindenről megfeledkezett, nemcsak Gilbert Blythe-ról, de az avonlea-i tanulótársairól, sőt magáról az iskoláról is. Állát a tenyerébe támasztva, szemét az ablakból látható, kéken csillogó Fénylő Vizek Tavára függesztve messze járt az álmok országában, és képzelete csodáin kívül se látott, se hallott mást.
De Gilbert Blythe nem volt hozzászokva, hogy hiábavalóan keresse egy lány figyelmét. Azért is rá fog nézni ez a Shirley lány, a szív alakú arcával meg azokkal a hatalmas szemekkel, amik egyetlen más avonlea-i lány szemére sem hasonlítottak.
Gilbert átnyúlt a két padsor közti átjárón, megragadta Anne egyik hosszú vörös copfját, és karnyújtásnyira felemelve, harsányan suttogta:
– Répa! Répa!
Meg is lett a jutalma: Anne dühödt pillantással meredt rá! De nem érte be ennyivel: talpra ugrott, ragyogó ábrándjai menthetetlenül szertefoszlottak. Haragos, szikrákat szóró tekintete tüzét semmivel sem kevésbé mérges könnyek oltották el.
– Ó, te aljas, gyűlöletes fiú! – kiáltotta vadul. – Hogy merted!
Azzal – zsupsz! – Gilbert fejéhez vágta a palatábláját, ami – mármint a tábla, és nem Gilbert feje – recsegve széttört.”
AZ ANNE OTTHONRA TALÁL HANGOSKÖNYV LETÖLTÉSE