A regény főhőse Mr. Du Many, alias Dumány Kornél, az „ezüstkirály”, akit boldogságra szemeltek ki az istenek. És akit boldogságra szemeltek ki az istenek, az még az ördöggel is kockázat nélkül cimborálhat.
Dumány kisnemesi családból származik, orvosként kezdi pályáját a szabadságharc bukása utáni évtizedekben, de egy szégyenletes választási komédia után külföldre kényszerül, alkalmi barátai, a korteskedő földbirtokosok panamái miatt, s egyikük még megesett szerelmét is a nyakába varrja. Tanúja lesz a porosz-francia háborúnak, sorsa különös fordulatokat tartogat, de mindeközben vagyona szinte az akarata ellenére is gyarapodik, fény derül szerencsétlen asszonya, Flamma (Tűzláng) ártatlanságára, s a névházasságból idilli családi boldogság kerekedik.
Részlet a könyvből:
„Megvallom, hogy nagyon érdekelt ez az ember, akinek az aura popularis ezt a melléknevet adta: „az ezüstkirály”. Nem a gazdagságáért, mert én a pompát meg nem látom. Le tudok írni egy tökkel befuttatott nádgunyhót, egy megható várromot, de eleven palotát nem. De érdekelt főképpen azon talány miatt, hogy mi vonatkozás lehet ezen dél-amerikai idegen család meg az én szegény kis rokontalan nemzetem között? Hogy kerül a magyar beszéd egy amerikai Krözus ötéves fiacskájának a szájába? – Gyermekkoromban ugyan ismertem egy kis ötéves fiút, egy rendkivüliségéről hírhedett grófnak a fiát, aki „csak” latinul beszélt. Hanem hát a latin nyelvnek van professzora; de ki gondol a finnugor nyelvtanra Amerikában? S micsoda marotte lehet az egy ilyen kiváló családnál, hogy a fiú olyan nyelven beszéljen, amit senki sem ért meg? Valakinek mégis kell lenni – de ki lehet ez a valaki? (A süketnéma-intézetekben csak németül tanítanak.)
Útközben, amíg a vasútról Mr. Du Many lakásáig kocsiztunk, megismertetett eggyel-mással, amit a vendégnek szükséges tudni. Hogy kilenc órakor van a reggelizés, tizenkettőkor a falatozás, hat órakor az ebéd. Egyébiránt teljes szabadságomban van azokon megjelenni vagy elmaradni. Hanem vagyok ott, nem várnak rám; ha később jövök, újra tálalnak; rendelkezhetem a szakáccsal, ahogy tetszik. A mai napot jó lesz talán a nyugalomnak szentelnem – ily izgalmas utazás után.
Én viszont a magam részéről elmondtam, hogy semmiféle szokásaim nincsenek: akkor eszem, iszom, aluszom, amikor hozzájutok, fáradt sohasem vagyok, a nappalt alvásra nem vesztegetem, és így, ha tetszik, ma is együtt reggelizhetünk.
Hát így még jobb.
Mr. Du Many azután kimenté a nejét, hogy az a mai kilencórai reggelinél nem fogja a háziasszonyi tisztet teljesíteni, mert az egész éjjel fenn virrasztott, hogy korán reggel kinn lehessen a vasútnál; most aztán egy pár órára le fog pihenni, azután pedig a gyermekeit mosdatja, öltözteti, s csak ezek után jön elő.
(A gyermekeit mosdatja, öltözteti! Tehát mégis van ott anyai érzés! A kis Jemmy tán csak mostohagyermeke?)
– Van több gyermeke is a misstressnek? – kérdezém.
– Még két fiú és két leány.
– Négy gyermek?
– De ezzel az elsőszülöttével együtt öt.
– Ah! Ilyen fiatalon.
– Huszonöt éves. Hét év óta vagyunk házastársak. Hát mit tehet róla az ember? – Nekem nincs több feleségem ennél az egynél; ő is mindig hozzám tart: így aztán soha sem jövünk ki a keresztelőbül.”
A NINCSEN ÖRDÖG KÖNYV ONLINE OLVASÁSA