A történet a Rákóczi-szabadságharc idején játszódik Dél-Baranyában. Béri Balogh Ádám kuruc brigadéros parancsára a furfangos Eke Máté összegyűjti a szegényeket. A Villányi-hegységben lévő tenkeshegyi pincékben felütött tanyájukról indulnak a labancok elleni portyákra, sok borsot törvén a siklósi labanc ezredes orra alá.
A kuruc csapat maroknyi emberből áll, de mivel a nép segíti őket, könnyűszerrel győzik le a jól felfegyverzett labancokat. Tenkes kapitánya mindig túljár az ezredes eszén.
Veronikát – a kapitány szerelmét -, a pénzsóvár és császárbarát Dudva kocsmáros eljegyzi, de a kurucok megmentik a kényszerházasság elől. Végül a kurucok Máté vezetésével elfoglalják a siklósi várat. Eke Máté csatlakozik csapatával Béri Balogh Ádám seregéhez, így ő lesz Siklós várának parancsnoka.
Részlet a könyvből:
„Bruckenbacker kapitány a megcsúfolt labancok bebörtönzése után sürgősnek tartotta a patkolókovácsok ellenőrzését a külső várban. Ami biztos, az biztos; jobb, ha nincs az ezredes közelében, akiről Amália nemegyszer elmondta, hogy hirtelen indulatainak sűrű vére az oka, és már-már attól tart, hogy egy haragos pillanatában megüti a guta.
A behemót labanc kapitány úgy vélte: ha megcsillapodik az ezredes dúló haragja, ha Eberstein báró belefáradt a dühöngésbe, majd ismét útjába kerül. De addig a patkolókovácsok csattogó lármáját hallgatta, már csak azért is, hogy oka legyen a védekezésre: nem hallotta, hogy keresik.
Bruckenbacker kapitány számítása csak félig vált be. Az ezredes valóban kerestette, a kiáltozást valóban nem hallotta meg, de a parancsnok tüze nem csillapodott le estére sem.
– Jöjjön velem, kapitány! – parancsolta az ezredes, és rosszat sejtető némasággal vonult szobája felé. Ott megállt a széles íróasztal mögött, és úgy kezdte a kemény leckéztetést:
– Az egész megyében beszedték már a hadisarcot és a porciót, csak ezek a Siklós környéki parasztok nem engedelmeskednek.
A kapitány közbeszólt:
– Fellázította őket a „Tenkes kapitánya”.
– Ne vágjon a szavamba, kapitány! – utasította rendre az ezredes. – Mi az, hogy a „Tenkes kapitánya?” Vénasszony ön vagy katona? Itt nincs semmiféle „Tenkes kapitánya”! Mi katonák vagyunk, és nem koldusok. Nem alamizsnáért nyújtjuk a kezünket, hanem parancsot adunk, s a parancsot végre is hajtjuk. Ha máshogy nem megy, erővel! Mégpedig olyan erővel, hogy ezeknek az átkozott parasztoknak örökre elmenjen a kedvük a lázadástól.
Bruckenbacker kapitány nagyon szerette a katonás beszédet. Most is élvezte parancsnoka kemény, elszántságot sugárzó szavait. De annál kevésbé tetszett neki, ami ezután következett.
– Most fogja ezeket a térképeket, és vonuljon vissza a szobájába. Négy óra múlva részletes tervet kérek arról, hogy a holnapi nap folyamán hogyan csapunk le a falvakra, miként hajtjuk be a porciót és a hadisarcot. A tervek lényege a gyorsaság, a rajtaütés és az alaposság legyen! Úgy kell rácsapnunk a parasztokra, hogy ne legyen idejük rejtekhelyekre vinni az állatokat és eldugni a gabonát. Megértette?
– Igenis, ezredes úr! – csattogott Bruckenbacker kapitány, és hóna alatt a haditérképpel sietve visszavonult szobájába.”
A TENKES KAPITÁNYA HANGOSKÖNYV LETÖLTÉSE