Kárász Nelli családi okokból kénytelen hozzámenni a társadalmi ranglétrán felfelé kapaszkodó gazdag parasztság e vérbő és olvadékony természetű, jellegzetes képviselőjéhez, Takaró Sanyihoz.
Nelli mindent megpróbál, hogy házasságát elviselhetővé tegye, de zárkózott, magának való, eredendően tiszta és magányos egyénisége fellázad, valósággal megöli férjét, végül pedig a másokért vállalt munka önzetlen örömében találja meg a megtisztulás, meggyalázott élete értelmét.
Részlet a könyvből:
„Amikor Pestről hazaérkeztünk, s én a régi munkámba visszasüppedtem, a legfeltűnőbb érzésem a megkönnyebbülés volt. A belvárosi szálloda helyett, melynek az üvegernyője alatt, villamoscsörgésben vártam, hogy Sanyi a trafikban az újságját megvegye, vagy a portással a színház utáni hideg vacsoránkat megbeszélje: most megint a régi baromfiudvar volt körülöttem. Sanyi biztatására ebben az évben sokkal több baromfit eresztettem, s ahogy alkonyattal a magot kiszórtam nekik: a kapkodó csőrökből s égnek billenő fehér és tarka farktollakból két-háromszoros gyűrű is nyüzsgött körülöttem. A tyúkok ugyanazok voltak, amiket itt hagytam – csak a legújabb kotlósalj szaladgált egy kicsit kevésbé pihésen, nyurga kamasz formán. A csalánnal körülvett reves górék, az ól szivárványos teteje, édesanya szöszmötölése a tornácon: minden ugyanaz volt, s ha én mégis sokkal világosabban éreztem a tárgyak vonalait, csendesebbnek az estét, szívemhez tartozóbbnak a magam nevelte állatokat: annak a könnyebbségnek belőlem kellett szétterjedni.
Ha nem is vallottam be magamnak, hónapok óta úgy sodródtam e felé a nászút felé, mint akin erőszakot fognak elkövetni. Ami körülöttem volt: az udvar eperfái, a tornácoszlopok, a magot kapkodó állatok ennek a rettegésnek vették fel a színét. Most túl voltam ezen is. Megmerültem abban, amitől szűköltem. S olyan nevetséges volt az egész. Olvastam, hogy régen érzéstelenítés nélkül fűrészelték le a katonák lábát; éppen csak berúgatták őket. Az én idegeim ebben is 479kiegyeztek volna: annyira föl voltak borzolva. S most túl voltam rajta, úgy gázoltam át rajta, hogy nem tört meg bennem semmi sem. Igen, még egy kis részvét is volt bennem a Sanyi furcsa szenvedése iránt.”
AZ BŰN – ISZONY KÖNYV ONLINE OLVASÁSA