Mick Riley, a profi futballista és nagyvilági életmódja a legutolsó dolog, amire Tara Lincoln partiszervezőnek szüksége van, annak ellenére, hogy a férfi forró és szenvedélyes egyetlen éjszakai kalandjuk során már bebizonyította, nem csupán a pályán állja meg a helyét.
Tarát egy korábbi szerelmi csalódása olyan mélyen megsebezte, hogy többször nem akarja kitenni magát hasonló fájdalomnak. Ám Mick a fejébe vette, hogy legyőzi a lány ellenállását és ebben semmi sem állíthatja meg.
Tökéletes játékot eszel ki, hogy elnyerje Tara szerelmét.
Részlet a hangoskönyvből:
„Mi a fenét csinál egy nő idelent? Hirtelen kitárta az ajtót. Egy gyönyörű szőke nőt látott pár méterre a folyosón, ahogy magában motyogva tétován toporog. Uhh, ember, nem semmi látvány volt, a combjára feszülő elegáns miniszoknyában, a tűsarkújában, amely kiemelte csodás lábát, és a hófehér blúzban, feltűzött hajjal. Finom és csinos – és ez beindította a férfi mocskos fantáziáját.
– Balra kellett fordulnom. És emlékszem, hogy balra is fordultam. Te ostoba, most itt fogsz bolyongani ebben a barlang- rendszerben életed végéig, és még ki is rúgnak.
A férfi nekidőlt az ajtófélfának, és úgy figyelte, ahogy a nő a magas sarkújával, a padlón kopogtatva a nyakát nyújtogatja a hosszú folyosó felé, és tovább motyog.
– Amúgy is, hol a fenében van az iroda? Nem lehet az istenverte alagsorban.
– Nem, errefelé van. A nő megpördült, láthatóan kínosan érezte magát, hogy rajtakapták, amint magában beszél. Egy rövid másodpercre-tágra nyitotta szemét, aztán elindult a férfi felé.
– Ó, hála istennek, egy élő ember. Tudna nekem segíteni, kérem? Totál eltévedtem.
– Természetesen. Az igazgatói irodát keresi?
– Igen.
A nő megállt előtte, és olyan átkozottul jó illata volt – mint a tavasz és az omlós vajas piskóta, vagy valami ilyesmi -, hogy a férfi már kellemetlenül érezte magát, mert az ziher, hogy neki közel sem volt ilyen vonzó az illata.
– Forduljon jobbra, aztán a következő folyosón menjen balra. Ott megtalálja a liftet. Nyomja be a legfelső emelet gombját. Miután kiszállt, forduljon megint balra, és sétáljon a folyosó végéig. Ott lesz az igazgatói iroda.
A nő egy pillanatig vizsgálgatta, majd szélesen rámosolygott. – Maga az én megmentőm. Már attól féltem, hogy életem végig itt maradok elveszve, és sosem fogom aláíratni ezeket a szerződéseket. Rohannom kell. Köszönöm!
Ezzel megfordult, és a férfi figyelte, ahogy gyakorlatilag végigsprintel a folyosón – habár sosem értette a nők azon képességét, miként tudnak ilyen cipellőkben szaladni. Most is csak értetlenkedve bámult.
A nő persze szép volt, de nem a férfi által megszokott értelemben. Nem volt agyonsminkelve, szóval a szépsége természetes volt. Nem az a fajta volt, mint akikre általában hajtott. És talán épp ez tetszett benne neki.
És még bemutatkozni is elfelejtett. Vagy megkérdezni a nevét.
Kár, mert megesküdött volna, hogy volt köztük valamilyen szikra.
Bár ki tudja. Lehet, hogy csak a képzelete játszadozott vele. Kéne már egy jó adag hideg víz, hogy végre lehűthesse a testét. Elég volt a hőségből mára.
Visszament, becsukta maga mögött az ajtót, majd felkapott egy törülközőt, és a zuhanyzók felé vette az irányt.”
A TÖKÉLETES JÁTÉK HANGOSKÖNYV LETÖLTÉSE
vagy