Egy szép napon fura kis manó – Trapiti – bukkan fel Kavicsváron, aki Harmadik Alfréd Bökkelöki bizurr-mizurr király és Malvin királynő gyermeke, akik a múltban éltek. Nem tudja, honnan és miért jött, csak azt, hogy Bánatos Olivértől, a magányos és szomorkás festőtől kell segítséget kérnie.
A történetben megismerkedünk Kavicsvár múltjával és jelenével, Bánatos Olivérrel, a festővel, Kázmér bácsival, a muzeológussal, Ühüm bácsival, a polgármesterrel és a többi derék városlakóval, akik megoldanak egy izgalmas rejtélyt és felveszik a harcot a fővárossal szemben.
Részlet a könyvből:
„Kavicsvár történelme
Kavicsvár földjét régen, olyan régen, amikor még a bajusz se pöndörödött, a kutyák farka se kunkorodott, szóval régen, nagyon régen a vad bizurr-mizurr nép lakta. Az is lehet, hogy egyáltalán nem volt vad a bizurr-mizurr nép, hanem ellenkezőleg, szelíd volt és kedves. A lényeg az, hogy ennek a jóravaló népnek rengeteg macskája volt, úgymint
sziámi macska,
perzsa macska,
kóbor macska,
tejes bajuszú macska,
vajas bajuszú macska,
lekváros bajuszú macska,
egerésző bajnok macska,
lusta macska,
bolhás macska,
fekete macska,
cirmos macska,
karmolós macska,
nyávogós macska,
dorombolós macska,
néma macska,
csacska macska,
egyszóval rengeteg macskája volt a bizurr-mizurroknak.
Azzal az elmés találmánnyal tartották távol az ellenséget városkájuktól, hogy megtanították kórusban nyivákolni a macskáikat. Például nagy támadás készült a város ellen. Akkor mindenki a főtérre hozta a macskáját, némelyik bizurr-mizurr kettőt is cipelt ketrecben, vagy pórázon húzta, az egyik cirmos volt, a másik bolhás, és szépen sorba állították őket a főtéren. Világtalálmány volt ez, nyugodtan ki lehet jelenteni. Mert próbáljon csak meg az ember macskákat sorba állítani! Azóta se sikerült ez senki emberfiának. Igen, ez a mutatvány a világtörténelemben csak a bizurr-mizurroknak sikerült – Kavicsváron, amit akkor még nem Kavicsvárnak hívtak. Ott toporgott az ellenség ágyúkkal és kővetőgépekkel fölfegyverkezve a város kőfala alatt, a katonák dühösen csikorgatták a fogukat, vadul dobogtak a csizmájukkal, és olyan képet vágtak, mint amikor valakinek töri a lábát az új páncélcipő vagy elfogyott a hadiszendvics, és persze arra gondoltak, hogy mindjárt elrabolják a bizurr-mizurroktól az összes aranyat, ezüstöt és mákos kalácsot. A bizurr-mizurr városkapitány levette a sisakját, kikukucskált a bástyafalon, majd intett a cicáknak, kezdhetik a nyivákolást.
Lett is zenebona nyomban!
Ez a megoldás különösen hatásosnak bizonyult. A kavicsváriak elődeit, a bizurr-mizurrokat így sokáig senki sem merészelte háborgatni. Az ellenség azt gondolta, harapós vadállatokat és tortafaló szörnyetegeket tartanak a bizurr-mizurrok a városfalak mögött.”
A TRAPITI AVAGY A TÖKFŐZELÉKHÁBORÚ MESEKÖNYV ONLINE OLVASÁSA