Egy öregasszony, Ursula Binder meséli el gyermek- és leánykorát, majd különös asszonyi életét, melyben nagy bűne miatt tizenhat éven át titokban kell tartania kilétét, hogy ne kerüljön hóhérkézre. A lány és patikus apja a külvilág előtt szerető házaspárként mutatkozik, titkos otthoni életükben szeretet, gyűlölet, féltékenység, szenvedély egymást váltva uralkodik.
Részlet a könyvből:
„Aznap éjjel, amikor az izsákfalvi ház belső szobájában nyugovóra tértem, különös álmok gyötörtek. Az Izsákfalváig tartó visszautat valamiféle kábult állapotban tettem meg, amelyben mintha minden érzés és gondolat megszűnt volna bennem, s csak a látás képessége maradt volna eleven egész bensőmben: még ma is föl tudom idézni minden részletében, miként meredtek elő a száraz, téli kórók az árokpart szürke, roskadozó havából, hogyan sötétlettek a repedések a száraz, pergamenszínű földben, amely kétoldalt fölmagasodott a mélyút két oldalán, s miként derengtek a napszállat utáni félhomályban a függélyes földfalból előtüremlő, sápadt, göcsörtös gyökerek. Hogyan bukkant föl szemünk előtt egy fordulónál a szürke égen a nagy, fehér, ködös hold, miként vált mind vakítóbbá az ibolyaszínűre sötétedő égen, s miként látszott azután haladtunkban sebesen szállani a fejünk felett, mint valami elhajított labda, hogy már-már attól féltem, mindjárt idevágódik egyenesen elénk az út keréknyomoktól szabdalt, dermedt sarába, a lovak pedig, a lábuk előtt forgó tüzes gömbtől megbokrosodva, magukkal ragadják a szekeret a földeken keresztül, s elvágtatnak velünk ki tudja, hová… S hogy későbben, amikor már egészen ránk sötétedett, miként fehérlettek mint kóbor lelkek a maradék hó foltjai a szántók fekete földjének rögei között meg a házak tetején, amikor valami falun haladtunk keresztül, hogyan csillant meg a szalmatörek egy-egy udvar sarában, s hogyan villantak meg a holdfényben az este előre haladtával mind csípősebbé váló hidegben a sár gyűrődései közt az apró jégtócsák szilánkjai. A szalmatetős házak mintha sötéten és rosszindulatú gyanakvással lestek volna reánk a sötétségből, s én összébbhúzódzkodtam ültömben, mert homályosan úgy rémlett előttem, mintha szörnyű bűnt követtem volna el, s csak ha sikerül észrevétlen visszajutnom oda, ahonnét elindultam, kerülhetem el a rettentő büntetést.”
A KÍGYÓ ÁRNYÉKA KÖNYV ONLINE OLVASÁSA