A történet hősei Nyéki Ábel és Kardos Eszter, akiknek soha be nem teljesülő, kilátástalan szerelmükről szól a regény. Nem kelhetnek frigyre egymással, mert Eszter apja végrendeletében üzlettársa fiának, Eördögh Károlynak ígérte lányát. Eszter – bár beletörődik a kényszerű házasságba – soha nem szereti meg férjét, csak az Ábellel való találkozások jelentenek számára örömet. A férj tragikus halála után – a doktort halott-boncolás közben fertőzés éri – sem kerülhetnek össze, mivel Ábel, éppen Eszter kívánságára, szállásadójának leányát veszi nőül.
Részlet a könyvből:
„Egy szeptemberi napon Ábelnak el kellett utaznia.
Özvegy édesanyja Pozsonyban lakott s azt telegrafálták, hogy halálosan beteg, Ábel éjjel, vasuton utazott Pozsonyba.
Az öreg Nyékyné szívbajos asszony volt. Időnkint elájult s napokig feküdt. De mivel magányosan élt, néha senkise tudott a bajáról. Akkor azonban a szomszédságban esett össze és onnan értesítették Ábelt.
Mikorra Ábel odaérkezett, az öreg asszony már eszméletén volt.
Hét éve nem látták egymást. Ábel tizenötéves korában már a maga erején élt. Gyermekeket tanított, aztán meg beállt könyves kalmárnak.
Csodálkozva nézett szét otthon az ismerős butorokon: gyermekkorában nem látszott olyan szegényesnek az a hajlék.
– Miből él maga édesanyám? – kérdezte elszorult szívvel.
– Megélek, ne törődj vele, – felelte a beteg. – Nekem kevés kell. Látod hogy van házam, kertem. Ez a kis kert eltáplál engem.
A ház bizony csak egyszobás viskó volt, a kert is kicsiny. Ábel arra vélekedett, hogy az apja vagyonából is megmenthetett az anyja valamit.
Mégis elgondolkodva ült az ágy mellett. Azon gondolkodott, hogy mihelyt lehet, a maga emberségére helyezkedik ha csak akkora bolttal is, mint a szivarskatulya, de megkezdi. És akkor magához veszi az anyját.
Mert gyöngéd szeretettel szerették egymást. Ábel minden vasárnap küldött az öregasszonynak levelet. Megírta benne a lefolyt hétnek minden napját, hogy mivel foglalkozott. És az öregasszony is írt neki minden héten, de az ő levele jobbára csak tanácsolás volt, hogy vigyázzon az egészségére, a fehérnemüt mindig olvassa össze, és takarékoskodjék, mert a félrerakott pénz nagy biztonság az élet nehéz napjaiban.
Ábelnak bizony nem volt félretett pénze, hatosa se, de mindig igérte, hogy mihelyt ötvenen forint lesz a fizetése, gyűjteni fog.
Hát aggodalmas szívvel ült a beteg mellett.”
A GÁRDONYI GÉZA ÁBEL ÉS ESZTER KÖNYV LETÖLTÉSE