Tartalom:
Móra Ferenc: Az asszonyok tüköréből
Mikszáth Kálmán: A kruseviczai ütközet
Kosztolányi Dezső: Fürdés
Mikszáth Kálmán: Az Isten hóna alatt
Csáth Géza: Anyagyilkosság
Mikszáth Kálmán: Az ügyesbajos ember
Kosztolányi Dezső: A kulcs
Tömörkény István: Értetlenek az emberek
Arany János: A rab gólya
Mikszáth Kálmán: A kaszát vásárló paraszt
Mikszáth Kálmán: Szegény Gélyi János lovai
Gárdonyi Géza: Oláhországi történetke
Mikszáth Kálmán: Bede Anna tartozása
Karinthy Frigyes: Pékmester
Gárdonyi Géza: Karácsonyi ének
Részlet a hangoskönyvből:
„Az történt, hogy Fischer Zsigmond pékmester egy idő óta rendkívül nyugtalan volt. Nyugtalanul „viselkedett”, ahogy környezete mondja – fel és alá járt, ingerült, szórakozott volt. Ez a nyugtalanság ugyan, szerény nézetem szerint, csak akkor feltűnő, ha felteszem, hogy a pékmester csak úgy, minden ok nélkül volt nyugtalan. A környezete szerint ok nélkül volt az, mert hiszen a bolt jól ment, a pékmesternek vagyona volt, család egészséges, a pékmester gyomra rendben van. Mihelyt azonban felteszem, hogy a pékmester valami egyéb ok miatt volt nyugtalan, mint pénz, család és gyomor: akkor a szórakozottság és ingerültség egyáltalán nem természetellenes. Tegyük fel, hogy a pékmester tűnődött, töprengett valamin. Ha az ember tűnődik és töpreng valamin, akkor nagyon természetes, hogy szórakozott – az volna természetellenes, ha nem volna szórakozott.
Nos tehát, hogy a pékmester csakugyan töprengett és tűnődött valamin, az csakhamar kiderült. Családja ugyanis nyugtalankodván miatta (érdekes! szóval a család is nyugtalan volt, mégsem vitték a családot tébolydába!), pihenni küldte a pékmestert Purkersdorfba. Purkersdorfból visszatérve, a pékmester látszólag nyugodtabb is volt, már nem szaladgált fel és alá.
Vagyis már nem töprengett és nem tűnődött.
Sokkal nagyobb baj volt.
A pékmester cselekedni kezdett.
Egy reggel körlevelet nyomtatott ki a környező lakossághoz, amelyben bejelenti, hogy olcsóbban, lényegesen olcsóbban akarja adni a kiflit és zsemlyét – rá akar fizetni a kiflire és zsemlyére, csaknem ingyen akarja adni. Meg is indokolta, hogy miért: azért, mert segíteni akar az emberek nyomorúságán.
S hogy a „téboly logikája” még teljesebb legyen: a pékmester fogta magát, és személyesen megindult, kosárral a kezében kihordani és szétosztani a kiflit.
Ekkor vált nyilvánvalóvá, hogy az eset megérett a tébolydára.
Mert lássuk csak.
Ha a pékmester például Napóleonnak képzelte volna magát, és kiáltványt intézett volna a fasisztákhoz – tisztára a kiáltvány fogalmazásán múlik, hogy becsukják-e (esetleg tébolydába, esetleg börtönbe) vagy vezérnek nevezik ki. Ebben az esetben még erősen ingadozott volna a diagnózis. Már valamivel veszélyesebb lett volna a helyzet a tébolyda irányában, ha a pékmester például hentesmesternek képzelte volna magát – a hentesmesterség elég határozott, hozzáértést követelő valami ahhoz, hogy a hentesmesterek megállapíthassák ebből a rögeszméből a pékmester őrültségét.”
A MAGYAR KLASSZIKUSOK VÁLOGATOTT MŰVEI I. HANGOSKÖNYV LETÖLTÉSE