A történet hősét, az egyszerű és hiszékeny ifjút – akit filozófus nevelője, Pangloss arra tanít, hogy ez a világ a lehetséges világok legjobbika – Voltaire végigvezeti az egész földgolyón, Vesztfáliától Hollandián keresztül Portugáliáig és Eldorádóig, majd vissza, Európán át Isztambulig és végül Rodostóig. Candide útja társaival együtt háborúból háborúba, katasztrófából végveszélybe visz; végigszenvedik mindazt a rosszat, ami igencsak ellentmond mestere tanításainak. Candide ki is ábrándul ez utóbbiakból, de nem esik kétségbe.
Voltaire ráébreszti hősét, hogy földünk nem mennyország ugyan, de nem is pokol. Candide földet vásárol, és imádott hölgye, Kunigunda, meg a többiek társaságában békés munkálkodásba fog.
Részlet a könyvből:
„Westphaliában, Thunder-ten-tronckh báró ur kastélyában élt egy fiatal ember, kit a természet a legszelidebb erkölcsökkel áldott meg. Arcvonásai hiven tükrözték vissza jóságos lelkét. Elég józan itélőképessége a legegyszerübb szellemmel párosult, és ugy hiszem ezért nevezték Candide-nak. A ház régi cselédei ugy sejtették, hogy Candide a báró ur nővérének és egy környékbeli derék és tisztességes nemesnek a fia, akihez a kisasszony semmikép sem akart feleségül menni, mert a szerencsétlen férfi csak hetvenegy családfát tudott felmutatni s családfájának többi ágazatát elpusztitották az idő viharai.
A báró ur Westphalia leghatalmasabb urai közé számitott, mert kastélyának egy kapuja és néhány ablaka volt; sőt a nagy termet még szőnyeg is ékesitette. Házőrző komondorai szükség esetén kopófalkául szolgáltak; lovászai egyben vadászai is voltak, a falu vikáriusa volt egyszersmind a nagy alamizsna-osztogató; mindnyájan nagyméltóságodnak szólitották és nevettek az elmésségein.
A báróné asszony, ki körülbelül háromszázötven fontot nyomott, már ennek révén is nagy tekintélynek örvendett és még tiszteletre-méltóbbá tette őt az a méltóságos magatartás, mivel a ház ügyeit igazgatta. Leánya, Kunigunda, tizenhét éves, üde arcu, élénk, telt idomu, kivánatos leány volt. A báró fia pedig minden tekintetben méltónak látszott atyjához. Pangloss, a házi tanitó valóságos orákuluma volt a családnak és a kis Candide korához és jelleméhez illő lelkesedéssel hallgatta tanitásait.
Pangloss a metafizikai-theologiai-kozmolo-nigologiát tanitotta. Bámulatra méltóan be tudta bizonyitani, hogy semmiféle hatás nincs ok nélkül és hogy ebben az elképzelhető legjobb világban a báró ur őméltóságának kastélya minden kastélyok közt a legszebb, valamint hogy az összes bárónők között is legjobb a méltóságos asszony.”