Gulliver négy nagy utazást tesz.
Először a törpék országába, Lilliputba, aztán az óriások hazájába, Brobdingnagba jut el – eközben, mintegy kicsinyítő és nagyító látcsövén át megismerjük az embert kicsinynek és nagynak, kicsinységében nevetségesnek, nagyságában visszataszítónak, s közben gonosz karikatúráját kapjuk Aglia társadalmi és politikai életének.
A következő utazás több országba is elvisz: Laputába, Balnibarbiba, Luggnaggba, Glubbdubdribe és Japánba.
Laputában a filozófia és a tudomány ferdeségeit látjuk nevetséges színezetben. Glubbdubdriben, a Mágusok szigetén a történelem holt nagyjai lepleződnek le, s végül a halhatatlanság kétes áldásaival ismerkedünk meg a halhatatlan struldbrugok sorsán keresztül. Az utolsó utazás, amely a nemes és bölcs lovak, a nyihahák országába visz, végső, epés leszámolás magával az emberi nemmel, amelyet az undorító, ocsmány jehuk személyesítenek meg.
Részlet a könyvből:
„Atyámnak csekély birtoka volt Nottinghamshire-ben és öt fia, én a harmadik közöttük. Tizennégy évvel Cambridge-be küldött a kollégiomba, ott három évet töltöttem, szorgalmasan tanultam. Apám vagyonkájából azonban még arra a kis zsebpénzre se futotta, ami fentartásomhoz kellett, igy hát beadtak tanoncnak Mr. James Bates-hez, ez kiváló sebész volt Londonban. Négy évig éltem nála. Atyám néha küldött valami kicsike pénzt, ebből hajózástant és más matematikai tudományokat tanulmányoztam, csupa olyan dolgot, amire utazó embernek szüksége lehet, mert szentül hittem, hogy előbb vagy utóbb ez lesz a sorsom. Mr. Bates-t elhagyva, visszautaztam atyámhoz, ahol John nagybátyám s még nehány rokonom hozzájárulásával négy fontot kaptam, azonkivül azt is megigérték, hogy évente további harminc fontot juttatnak nekem, ami elég lesz, hogy Leydenban éldegéljek. Két évig s hét hónapig tanultam ott az orvosi fakultáson, tudván, hogy hosszu utakon mindig szükség van orvosra.
Kevéssel azután, hogy Leydenből visszatértem, jó mesterem Mr. Bates ajánlatára felvettek seborvosnak a „Fecske” nevü hajó fedélzetére Pannel Ábrahám parancsnok mellé. Három és fél évet időztem e hajón, egy-két utat tettem, Levantéba, egyebüvé. Visszatérve elhatároztam, hogy megtelepszem Londonban, amire jó mesterem, Mr. Bates is biztatott, nehány előnyös ajánlattal könnyitve sorsomon. A régi Zsidó-utcában kivettem egy kis lakást, majd, hogy a legényéletemet meguntam, elvettem Burton Mary kisasszonyt, Mr. Edmund Burton harisnyakereskedő második leányát, aki a Newgate Streeten lakott. Négyszáz font hozományt kaptam.
Sajnos, két évvel ezután meghalt jó mesterem, Bates, s nekem kevés barátom lévén, jövedelmem kezdett megcsappanni, lelkiismeretem pedig nem engedte meg, hogy társaim módjára gonosz praktikákkal kisértsem növelni. Éppen azért, miután feleségemmel és nehány ismerősömmel alaposan megbeszéltük a dolgot, elhatároztam, hogy ujból tengerre szállok. Egymásután két hajón voltam seborvos és több utat tettem hat év leforgása alatt. Voltam Előindiában és Hátsóindiában, némileg felnöveltem vagyonkámat. Szabad óráimban a legjobb szerzőket olvastam, régieket, ujakat vegyest. Könyvekkel mindig el voltam látva, szép számban. Ha valahol partraszálltunk, a nép erkölcseit és szokásait tanulmányoztam és megtanultam nyelvüket. Ez utóbbihoz, kitünő emlékezőtehetségem lévén, különös kedvet éreztem.”
A GULLIVER UTAZÁSAI KÖNYV LETÖLTÉSE