Hektór halála után Trója elesett, elfoglalták a görögök. A harcosok hazatérnek, Odüsszeusz kivételével. Ugyanis az istenek tíz éves bolyongásra ítélik.
Az első énekekben megismerjük Odüsszeusz, Ithaka királyának környezetét és családját. Hazájában anarchia uralkodik, mivel nem érkezett meg a többiekkel és senki nem tudja mi történhetett vele. Sokan halottnak hiszik és ellepik a várost a léhűtő, hozomány és hatalomvadász kérők, akik felélik Odüsszeusz vagyonát. Penelopé, a király felesége nagyon nehéz helyzetben van, hiszen nem akarja elismerni férje halálát, de a kérők egyre sürgetőbb választ várnak tőle.
Télemakhosz, Odüsszeusz fia közben férfivá érik és elhagyva szülőföldjét apja keresésére indul. Pallasz Athéné van ebben segítségére oly módon, hogy először Mentész, majd Mentór – Odüsszeusz régi barátai – alakjában buzdítja cselekvésre Télemakhoszt. Első útja Püloszba vezet Nesztórhoz, a város öreg és bölcs királyához, majd Spártába utazik Meneláoszhoz, hátha tud valamit apjáról.
Részlet a könyvből:
„Férfiuról szólj nékem, Múzsa, ki sokfele bolygott
s hosszan hányódott, földúlván szentfalu Tróját,
sok nép városait, s eszejárását kitanulta,
s tengeren is sok erős gyötrelmet tűrt a szivében,
menteni vágyva saját lelkét, társak hazatértét.
Csakhogy nem tarthatta meg őket, akárhogy akarta:
mert önnön buta vétkeikért odavesztek a társak,
balgák: fölfalták Hüperíón Éeliosznak
barmait, és hazatértük napját ő elorozta.
Istennő, Zeusz lánya, beszélj minekünk is ezekből.
Hát aki megmenekült meredek vészből, valamennyi
otthon volt, túl háborun és a vizek veszedelmén;
őt egyedül, hitvesre, hazára hiába sovárgót
tartóztatta Kalüpszó nimfa, az isteni úrnő
barlang öblös ölén, mivel áhította urául.
És hogy az esztendők perdültén jött az az év is,
melyhez az istenek azt szőtték, hogy visszakerüljön
már Ithakába, a küzdelmektől nem menekült meg
még a szerettei közt sem. Az isten mind könyörült már
rajta; Poszeidáón egyedül gyűlölte szünetlen
isteni hős Odüsszeuszt, valameddig csak haza nem tért.”