Írónk legújabb kötetében számos új elbeszéléssel, egypercessel mosolyogtatja, nevetteti meg olvasóját.
Megismerkedhetünk Rongykuvikkal, az aszódi javítóintézet rémével; a féllábú Kertész úrral, akinek műlábán eredménytelenül ugrál az ÁVÓ kihallgatótisztje; a szövőnőkkel, akik bonbonosdobozban lopják a platina kötőtűket; Félix-szel, a narkomán rendőrkutyával; valamint a tanácselnök fotójára irdatlan hímtagot montírozó fényképésszel. Másutt pedig egy profi utcalány emlékezik vissza az ötvene években befutott példátlan karrierjére.
A könnyed kikapcsolódás, nevetés, szórakozás garantált.
Részlet a könyvből:
„A képlopás hiteles története
Álmomban – hangsúlyozom: álmomban, mert jobb a békesség – a rendőrség Főilletékese épp a helyettesét fogadta:
– Van valami jelentenivalója, Béla?
– Egy rendőrvicc, főnök.
– Mondja, Béla.
– A rendőr felesége sétál az utcán a barátnőjével…
– Az is rendőrfeleség, mi, Béla?
– Az is, főnök.
– A fal mellett mennek, mert dörzsöltek akarnak lenni, Béla?
– Nem, főnök, rendesen középen. Jön velük szembe a rendőr, kezében egy csokor virággal. A feleség felsóhajt:
– A Jenő virágot hoz! Megint szét kell majd tenni a lábamat!
– Mire a másik megkérdezi: Miért? Vázátok nincs?!
– Már hallotta, főnök?
– Hallottam, Béla. Nem találja különösnek, hogy egy egész ország egyetlen dologra büszke, arra, hogy okosabb, mint a saját rendőrei?! Valamit kellene csinálni, Béla, hogy a tekintélyünk ne romoljon tovább.
– Nem fog, főnök…
– Biztos ez, Béla?
– Biztos, főnök, nincs hová.”
A LOPNI TUDNI KELL KÖNYV ONLINE OLVASÁSA