Mutató tábla,
mely azt mutatja, hogy az
I. énekben
fölébred álmából egy fogoly, s szabadulást tervez – azonban az
nincs megénekelve: hogy ki légyen ezen szabadulást tervező, álmából
fölébredt fogoly? csupán azért, hogy később a meglepetés annál
meglepőbb legyen. – A
II. énekben
már több foglaltatik: kié a helység leglátogatottabb kocsmája?
mily ékes e kocsma birtokosnéja? miben sántikál a kántor? ki
buzdítja merényének végbevitelére? sat. – A
III. énekben
megszabadúl a fogoly, s börtönéből a kocsmába megy; s amily szörnyű
dolgokat lát: oly szörnyű dolgokat cselekszik. Itt már az is orrára
köttetik a nyájas olvasónak, hogy a fogoly nem más, mint a költemény
hőse. – A
IV. énekben
a szörnyű dolgok véget érnek, s a költemény hőse szörnyű véget ér.
Részlet a hangoskönyvből:
„Vannak ugyan, kik
Állítani merészek,
Hogy Erzsók asszonyom arcát
Nem a szende szemérem,
Hanem a borital festette hasonlóvá
A hajnali pirhoz.
De ezek csak pletyka beszédek;
Mert Erzsók asszony nem is issza a bort…
Csak úgy dönti magába.
Ilyen a rágalom aztán!”
A HELYSÉG KALAPÁCSA HANGOSKÖNYV LETÖLTÉSE