Joam Garralt gyilkossággal és rablással vádolják ártatlanul. Mivel ártatlanságát nem tudja bizonyítani, megszökik, és álnéven kezd új életet. Szerencséjét sikerül is megalapoznia, Brazília egyik leggazdagabb telepese lesz. Szép családi élete, gazdagsága azonban mit sem ér, mert boldogságát állandóan fenyegeti a régi vád.
Két évtized után elhatározza, hogy igazságának felderítésére Manaosba megy és új vizsgálatot kér maga ellen. Torres, a volt erdei kapitány birtokába jut egy titkosírással írt dokumentum, mellyel Garral bizonyíthatná teljes ártatlanságát. Mivel Torres elszegényedett, ezért elhatározza, hogy megzsarolja Garralt.
A farmer lányának kezét követeli, ő azonban csak pénzt ígér. Erre Torres – aki egy darabig velük utazott a jangadán – feljelenti. A farmer fia azonban megöli a zsarolót és a bíróhoz juttatja az írást tartalmazó réztokot. A bíró csak nehezen tudja elolvasni a dokumentumot…
Részlet a könyvből:
„1852-ben – történetünk idején Brazíliában még voltak rabszolgák, voltak tehát erdei kapitányok is, hogy vadásszanak rájuk. Bizonyos gazdaságpolitikai okok késleltették az általános rabszolga-felszabadítást, ám a négereknek akkoriban már joguk volt ahhoz, hogy kiváltsák magukat, és gyermekeik már szabadnak születtek. Közelgett az ideje annak, hogy ebben a tízmillió lakost számláló országban – melynek területén elférne Európa háromnegyed része – többé ne akadjon egyetlen rabszolga sem.
Leáldozóban volt tehát az erdei kapitányság intézménye, és a szökött rabszolgák elfogása akkoriban már jóval kevesebbet jövedelmezett. Hosszú-hosszú éveken át, mikor még szépen hozott ez a mesterség, az erdei kapitányok jobbára kalandorokból verődtek össze, hajdani mihaszna rabszolgákból, katonaszökevényekből; történetünk idején azonban már szinte kizárólag a társadalom söpredékéből. Így tehát valószínű, hogy ez az okmányt olvasgató ember sem volt különb, mint az erdei kapitányok díszes testületének többi tagja.
Torres – mert ez volt a neve – nem volt sem félvér, sem indián, sem néger, mint kollégáinak többsége, brazíliai születésű fehér ember volt. Ifjúságában többet tanult, mint amennyire jelen foglalkozásában szüksége lett volna. Voltaképpen nem volt más, mint afféle lecsúszott egzisztencia, amilyen sok akad az Újvilág távoli vidékein, és ha abban a korban, mikor a brazíliai törvények még megtiltották, hogy mulattok vagy más félvérek betölthessenek bizonyos állásokat, Torresra ez a tilalom nem származása, hanem személyének méltatlansága miatt vonatkozott volna.”
A NYOLCSZÁZ MÉRFÖLD AZ AMAZONASON KÖNYV LETÖLTÉSE