A szerelem magaslatai és mélységei az író szemszögéből, kezdve a remegve várakozással, az ismerkedés történetének ismétlésével, majd a külön töltött idők féltékenységgel teli várakozásai, vitatkozások, megbocsátások, szenvedély, majd a megszokottság érzése, visszatekintés a múltba, végül az elválás pillanata.
Az író a szerelem mindenki által megélt fázisairól póztalan, csevegő stílusban vall.
Részlet a „Véletlen” című versből:
„Ha nem ismertük volna egymást!
Ez is előfordulhat, kedvesem, lásd,
mit tett a Sors érette, érezed,
hogy így szeressünk, s mi legyünk ezek?
Te így beszélsz: „Mi egymásnak születtünk”.
De össze kellett hatni ezer oknak,
esélynek, véletlennek, jaj de soknak,
hogy létrejőjjön ez, szóval szerelmünk.
Vedd fontolóra, mily rossz volt sorunk,
amíg bolyongtunk, árva páriák,
s hogy az idő nagy és nagy a világ,
s megeshet, hogy nem is találkozunk.
Jut-e eszedbe néha szép kalandom,
hogy boldogságunk volt veszélyben, és
mi húzta a szívünket egybe, vajjon
mily távoli-titkos nehézkedés?
Tudod-e, mily bizonytalan körökre
vont az az est, s gondolsz-e arra, hátha
egy csöpp szeszély, egy fejfájás, egy nátha
eltávolított volna mindörökre?”
A TE MEG ÉN VERSESKÖTET LETÖLTÉSE