A történetben ott érezhetjük magunkat a kis-Balatonnál, ahogyan Búvár Kund lopótökből farag álcát a fejére, hogy kézzel fogdoshassa össze a vadrucákat. Átélhetjük azt az eseményt, ahogyan 1051-ben Henrik német császár dunai élelmiszer-szállító hajóit megfúrja és elsüllyeszti, ezzel megpecsételi a Magyarországra betörni készülő német hadak sorsát. Továbbá belepillanthatunk a Tihanyi alapító-levél megfogalmazásába is.
Részlet a könyvből:
„A kelő nap vörös fénye bevilágított az ajtón, és lassan előrecsúszott a fal mentén levő földpadkáig. Amikor elérte Kundot, a fiú kinyitotta szemét, és kábán nézte a tetőt. A görbe, görcsös dorongokon lassan kibontakoztak a szürkeségből a nádkötegek. Egy-egy törött nádszál lelógott a tetőről, és hegyét megszínesítette a beáramló pirkadat.
Kund felébredt. A gyékény megzörrent alatta, amint felült, s letette a lábát a padkáról. Aztán fürgén felugrott, az ajtóhoz szaladt, fel a négy lépcsőfokon, és kidugta fejét a szabadba.
Hajnal volt odakünn, szép piros hajnal. Kund hunyorgó szemmel nézte az eget: tiszta. Sehol felhő. A nádas felől már hallatszott a madarak hápogása, füttye, békák brekegtek, s az ébredő nádas ezerféle hangja töltötte be a friss hajnali levegőt.
Kund a szabadban nagyot nyújtózkodott, megropogtatta izmait. A hajléknak csak a teteje látszott, hiszen földbe ásott verem volt. Több ilyen fűvel benőtt tető volt a környéken. Összevissza másféle házakat is lehet látni. Legtöbbje hegyes vagy gömbölyű tetejű kunyhó, valóságos boglya; kiben laknak, kiben nem.
– Jó reggelt, Gyöngy!
Nyílásával erre néz a harmadik kunyhó, onnan jött ki a menyecske. Kerek, barnapiros képe rámosolygott Kundra.
– Mégy a lápra? Ilyen korán?
A fiú hevesen bólogatott. Szeretett volna még pár szót váltani Gyönggyel, anyja testvére gyerekével, de a menyecske már fordult is vissza a kunyhóba, mert a kisded ugyancsak ordított a tejecskéért. Így hát Kund sem töltötte az időt.
Lehajolt, és visszabújt a putriba. A padkákon még egyenletes lélegzéssel aludt a család. Kund felcsatolta derekára a bőrövet, mellé szúrta kését. Egy kis hálót kerített vállára, szigonyt, baltát fogott. Tétovázva megállt. Minthogy azonban még mindenki aludt, nesztelenül a kenyeresládához lopakodott, felemelte födelét, és tört a cipóból. Iszákjába dugta, és most már sietve mászott ki az ajtón. Szűken van a kenyér, pörölne érte az anyja.
A láp szélén kihúzta a nád közül csónakját, belerakta felszerelését. Majd vízre tolta a nehézkes fatörzset, és elindította.”
A BÚVÁR KUND KÖNYV LETÖLTÉSE