A helyszín az ardennes-i erdő, a szereplők: a hercegek, Rosalinda, Célia, Orlando, a szent remete s maga a boszorkány fia, Jacques is. Krónikásunk az események aktív résztvevőjének hitelességével mondja el egykori ura, Jacques és tevékenységük fő színterének: Goldocnak történetét.
A németalföldi szabadságharc Európájában az egykor egy államhatalmat alkotó Goldoc és Bougin között hatalmi harc folyik Goldocért. Goldoc egykori országalapítói között nincs egység: az uralkodó, a száműzött és az emigrált hercegek harcaiban, ármányaiban, diplomáciai és kémtevékenységében mindenütt jelen van Jacques, aki a legragyogóbb államférfiak áttekintő készségével rendelkezik. De az is lehet, hogy kristálygömbje, hipnotizáló ereje vagy csupán az „odaát” (a boszorkányok, a sárkányok, a mágusok világa) szerzett mágusi mindentudás igazítja el az uralkodók és az erdei szabadcsapatok között egyaránt.
Részlet a könyvből:
„Az őszi szél a levelek nagy részét már szétszórta, a bokrok nem zárták el előlem a kilátást. Előző éjjel zuhogott az eső, s bár a rugalmas erdei talaj gyorsan fölszáradt, a két szerencsétlen körül besüppedt a föld, a sekély gödrökben összegyűlt a víz, nyakuk állig pocsolyában ázott. Elképzeltem, hogy ez a szutykos lé a ruhájuk alá is beszivárog, lucskossá teszi hasukat, s még lejjebb összevegyül a kétféle ürülékkel… undorító! Gyomrom felkavarodott, torkomat összeszorította a szánalom, bár már sok rettenetes dolgot láttam életemben. A kis kamarás már feladta a harcot. Feje előrecsuklott, s csak abból tudtam, hogy nem fulladt még a vízbe, hogy köhögött, valahányszor levegő helyett folyadékot szívott gégéjébe. A gróf még keményen tartotta magát, de – mintha csak a természet is meg akarta volna csúfolni – egy közelében felpukkadt pöfeteg barna porral szórta tele az arcát, mégpedig nem régen, mert szeméből vastagon csorgott a könny, sötét csíkokkal kenve be a bőrét. Nem látott, de meghallotta Jacques könnyű lépéseit, és rászólt:
– Ki vagy? Ha ember, szólj! Ha farkas, üvölts!
– Úgy látszik a gödörbeásás nem volt hiábavaló, Garon! – felelte mentorom. – Azelőtt nem mindenkit tartottál embernek, aki beszél. A farkasok viszont ilyenkor még nem járnak. Éjjel várhatod látogatásukat, ha a tábor zaja már nem zavarja el őket. Hanem akkor elevenen rágják le fejedről a húst, mert a torkodhoz nem férhetnek hozzá, hogy először azt harapják el szokásuk szerint.
Garon a fejét csóválta:
– A szavad gonosz, a hangodat nem ismerem. Ki vagy?
Hanem a fejcsóválás nem helyes kifejezés. Annak ellenére, amit előbb a vízről és a hasukról mondottam, már nehéz volt elképzelni, hogy alul egy test is tartozik ezekhez a furcsa gombákhoz. Garonnak jobbra-balra fordult az álla, de ez a mozdulata semmi emberi tevékenységre nem emlékeztetett. Némi erőfeszítéssel ki lehetett ugyan találni, hogy mit csinál, csak mintha mégsem ő csinálta volna. Egy fej, ami csóválja önmagát… El tudjátok képzelni, milyen iszonytató és mégis komikus? Isten bocsássa meg bűnömet, kevés híján elnevettem magam. Jacques azonban komoly maradt.
– Mindjárt kitörlöm a szemed, s akkor megismersz. Csak előbb a kamaráson kell segítenem, ne fulladjon a vízbe idő előtt. Még szükségem vagyon reája.
Megszoktuk, hogy a kivégzést mindig valami magaslaton hajtják végre, az elégetést dombon, a fejvételt és kerékbetörést emelvényen, nem is beszélve az akasztásról, ahol az elítélt nyakához a hóhérnak létrán kell felmásznia. Garonék esetében nem parancsoltak semmi ilyet, de puszta megszokásból az ő fejüket is egy kis halmon ültették a földbe, s ez most szerencséjükre szolgált. Elég volt egy-két ügyes vágás, hogy a pocsolya magától az alacsonyabb részekre folyjék. A fiatalember először csak gyenge nyöszörgéssel nyugtázta helyzete javulását, hanem azután Jacques bal kezével fölemelte a szerencsétlen állát, jobbjával pedig a kulacsából néhány csepp pálinkát öntött a foga közé.”
A BOSZORKÁNY FIA KÖNYV LETÖLTÉSE
PDF FORMÁTUMBAN PRC FORMÁTUMBAN