A könyvben az Andrássy út 60. és Recsk poklát megjárt költő sorsát a táborból való szabadulásig kísérhetjük figyelemmel. Emberségről, embertelenségről, magáról a pokolról szól.
Részlet az „Andrássy út 60. – Kistarcsa” fejezetből:
„Amikor a 48-as számú cella fűzöldre festett vasajtaja becsapódott mögöttem, felszabadulást éreztem. Mélységes, átható felszabadulást. Halántékom két oldalán hűs, kellemes szellő keringett, ágyékomban kéjes csiklandozás lüktetett, mintha valahol altestemben láthatatlan kelés fakadt volna fel. Pedig helyzetem nem szolgáltatott okot efféle kéjelgésre. Annyi barátom és annyi ellenségem után most én is eltűntem, koholt vádak, az életfogytiglani börtön és az akasztófa dilemmája elé állítottak. Arcom még égett a letartóztatás okozta sokktól – holott ennek már közel hetvenkét órája volt.
Ablaktalan, földalatti zárkában találtam magam. A cella három oldalán folyosó futott, nehogy szomszédom legyen, kivel morzézni tudok. A negyedik oldalon a felvonó aknája, illetve gépháza és kötélzete. Sétálni kezdtem a csúszós cementpadlón. Arcomba muslincák repültek, de nem lehettem biztos, hogy valóban apró legyek élnek itt, vagy csak bőröm képzeli őket. A tükörsima, újonnan meszelt falon nagy betűs írás: ISTEN IRGALMAZZ NÉKEM, és alatta egy közismerten ateista szociáldemokrata képviselő neve, aki egy éve, mint a Rajk-per egyik vádlottja került ide. Mikor az ávós bereteszelte mögöttem az ajtót, elhatároztam: régi emlékeket idézek magam elé: Amár kasbáját, Bermuda, Tahiti látképét, a Telegraph Hillt San Franciscóban, de semmiképpen nem vizsgálom meg elmeállapotomat, nehogy ettől bolonduljak meg.
De idillikus kedvem és ez a könnyed csiklandozás ágyékomban nem jelenti-e, hogy máris elment az eszem? Leültem a három meztelen deszkából álló priccsre, és megállapítottam, hogy térdreflexeim normálisak. Aztán felmondtam magamnak ábécében a 48 amerikai államot (West Virginia, Wisconsin, Wyoming), a gömb köbtartalmának formuláját, a másodfokú egyenlet megoldását, a napot, mikor a követek Osnabrückben felesküdtek a vesztfáliai békére (1648. okt. 24.) és a római császárokat Augustustól Marcus Aureliusig.”
A POKOLBÉLI VÍG NAPJAIM KÖNYV ONLINE OLVASÁSA