Csodás verses meseregény, melyet a szerző kisfiának, András Györgynek írt.
Részlet a meseregényből:
„Van-e szebb, gyerekek, mint a szent karácsony?
Isten szent békéje honol a világon;
S mert az angyaloknak mindegy: kastély, kunyhó, —
Minden utcát, házat elborít az uj hó.
Fehér hermelinben pompázik a város,
Még a külvárosi kis utca se sáros,
Ott is fehér szőnyeg, friss hermelin várja,
Hogy bevonul rajta az Egek Királya.
Minden palotában, minden kicsi házban
Gyerekszemek égnek türelmetlen lázban:
Mit hoz a Jézuska ? Jaj, Istenkém, mit ám ?!
Elhozza-e, amit kicsi szivük kiván?
Hoz-e fényes kardot, szép aranyos csákót?
Bozontos kis mackót, hintalovat: Rárót?
Hát szép alvó bábut a sok jó kislánynak?
Cukrot, csokoládét, amire úgy várnak?
Minden palotában, minden kicsi házban
Áll a karácsonyfa, diszitik javában,
Csak egy kis szobában áll csupaszon, árván,
Künn, a Ferencváros legszélsőbb határán.
Áll, miként a tarlón a magányos kóró,
Nem jutott rá gyertya, fényes csillagszóró,
De egy szem cukor se, nem hogy még alája
Játékot rakhatna a kunyhó gazdája!
Vakarta is fejét szegény, jámbor öreg,
Mert kinn a konyhában lesték a gyerekek,
Nagy, csillogó szemmel várta Panka, Peti:
Mit hoz a Jézuska, vájjon mit hoz neki ?
Szegény Kovács János sóhajtott magába:
Egy pengője van csak, az kell vacsorára;
Az asszony is beteg . . . ha gyógyszer nem kéne
Arra ment el most is sovány fizetése.”
A MÓKA KUTYA ÉS NÉGY KIS GAZDÁJA VERSES MESEREGÉNY LETÖLTÉSE