A történetből az alföldi tanyák világa sajátos világát ismerhetjük meg. Gyalog Juli tizenhárom évesen, nagyanyjával kettesben él a Kétfa-tanyán.
Életüket családi tragédia árnyékolja be. A nagyanya szemében Juli apja gyilkos, lányának, Juli édesanyjának gyilkosa. Sok mindennek kell történnie alig két hónap alatt ahhoz, hogy az éppen nagylánnyá érő Juli megérezze s megértse az igazságot!
Részlet a könyvből:
„Minden könny elapad egyszer.
Elfogyott a Julié is. Fogyó cseppjeivel apasztgatta a bánatot, öntözgetvén vele a földet, amely magába fogad mindent: könnyet, verejtéket, embert.
Mikorra már csendes hüppögéssé szelídült a gyenge vállak görcsös rázkódása, Juli lassan feltápászkodott fektéből, ült magában a puszta határban, s keze fejével megtörölte a szemét. Aztán körülnézett, el a messzeségbe, majd föl az égboltozatra, amelyen foszladozó kis fehér felhőfátylakat terelgetett a szél.
Hogy futnak a felhők, futnak, csak futnak… Ők ki elől futnak? Aznap is futottak, pedig már öt éve… mégis szakasztott így futottak.
Vannak képek, amelyek világosan élnek az emlékezetben, még évek múltán is. Olykor visszahúzódnak az agy legrejtettebb zugaiba, látszólag nyomtalanul felszívódnak, hogy azután egyszer csak hirtelen előtörjenek teljes valóságukban, mintha csak most vésődnének belénk.
Azt a napot nem tudja elfelejteni.”