A szerző elbeszéléseiben a saját életéből jól ismert figurákkal találkozunk. Zsidó kereskedőkkel, akik haramiákként bukkannak fel az alvilágból, betörőkkel, akik lesben várnak új áldozataikra, de ledér asszonyokkal is, akik titkos találkára sietnek kedveseikhez a zsidó temetőbe.
Részlet a könyvből:
„Az éhínséges időben Odesszában nem akadt ember, aki jobban élt volna a második zsidó temető melletti szeretetház lakóinál. Valaha egy Kofman nevű zsidó posztókereskedő felesége, Izabella emlékére szeretetházat alapított a temető közvetlen közelében. Ezzel a szomszédsággal kapcsolatban jó sok tréfa keringett a Fanconi kávéházban. Az idő Kofmant igazolta. A forradalom után a temető környékén annyira lenézett öregemberek és öregasszonyok kisajátították a sírásó, a kántor, a halottmosó tisztségét. Szereztek egy jó minőségű tölgyfa koporsót, ezüstrojtos fekete terítővel, és bérbe adták szegényebb embereknek.
Akkoriban a deszka teljesen eltűnt Odesszából. A bérkoporsó sohasem állt üresen. Az elhunytat otthon felravatalozták a tölgyfa koporsóban, és úgy vitték ki a temetőbe, de a sírba már csak szemfedőbe burkolva eresztették le. Így írja elő a feledésbe ment zsidó törvény.
A bölcsek azt tanították, hogy a férgeket nem szabad megakadályozni a tetemmel való egyesülésben, hisz ez utóbbi tisztátlan. „…mert por vagy te s ismét porrá leszesz.”
Az öregek azzal, hogy az ősi törvényt visszahelyezték jogaiba, a fejadagjuk mellé még olyan pótlékot is kaptak, amiről azokban az időkben mások nem is álmodtak. Esténként Zálmán Krivorucska borospincéjében részegeskedtek, és ételmaradékokat osztogattak a szomszédoknak.”
AZ ODESSZAI TÖRTÉNETEK KÖNYV LETÖLTÉSE