A FÉNYES TISZTÁS SZÍNMŰ LETÖLTÉSE
A mű a zseniális íróról, Lev Tolsztojról szól, az ő meghasonlás-szerű megvilágosodásáról, világmegváltó elképzeléséről, ami élesen szembefordítja őt családja hétköznapi életvitelével, érdekeivel.
Részlet a könyvből:
„(1891 – Moszkva, fényűzően berendezett szoba. A szobára boruló homály ellenére Tolsztoj a sötétben áll az ablak előtt. Néz maga elé, nem mozdul. Hirtelen nyílik az ajtó, felesége toppan be. Láthatólag nem számit a férjére, az ajtóban megtorpan, majd lassan becsukja maga mögött.)
Szofja Andrejevna: Á, itt vagy? És mért ilyen sötétben? Ne rontsd a szemed, Ljovka!
Tolsztoj: Jólesik. Úgysem számít… nem csinálok semmit…
Szofja Andrejevna: Nem is baj. Nem árt magad végre kipihenned. Túlságosan is sokat dolgoztál. Meg vagyok győződve róla, hogy azok az ijesztő fejfájások is ezért gyötörnek. Hanem igazán bejöhetnél közénk egy kicsit szórakozni.
Tolsztoj: Szóval szórakozzak, azt mondod? Már ahogy azt a magunkfajták itt teszik, ugye?
Szofja Andrejevna: Ljova, kérlek…
Tolsztoj (remegő indulattal): Nézzük csak, hogy is. Délig alvás – habos ágynemű, lábujj hegyen járó szolgák, pisszegő cselédek. Aztán kegyes nyújtózkodás, reggeli az ágyban, a morzsákat majd Maruszja felsöpri, ha beágyaz. Fürdő, pipere, miegymás, no, nézzünk a teendőink után – melyik lovat válasszam, Vászka? A kis fekete jó lesz, nyergeld, fiú, de szedd a lábad. A korbács amúgy is kéznél van. Ebédhez átöltözni, figyelni, ahogy Szerjózsa gondosan tölti a burgundit a poharakba – ügyes fiú, kicsit ugyan parasztos az ábrázata, de különben absolument megfelelő.
Szofja Andrejevna: Ljova, az isten szerelmére…”
A FÉNYES TISZTÁS SZÍNMŰ LETÖLTÉSE