AZ ISMERT KATONA KÖNYV LETÖLTÉSE
December utolsó vasárnapján az apa sietve lemosta a Trabantot. Késő este kihajtott az állomásra. A gyors késett valamennyit. Összejárta a bűzös várótermeket, benézett az önkiszolgálóba, ahol vágni lehetett a füstöt.
Amikor befutott a vonat, a peronon állt az egyik oszlop mellett. Az utasok tolongtak. Szemmel tartotta az aluljáróba vezető lépcsőt, de a fiát nem látta sehol.
Öt perc alatt csaknem elnéptelenedett a peron. Néhányan, akik rokont vagy ismerőst kísértek ki az állomásra, integettek, és jókívánságokkal halmozták el a vonatablakban álló szeretteiket.
Az apa lerohant az aluljáró lépcsőjén, átvágott a kiürült pénztártermen. Az állomásépület sarkánál hagyta a Trabantját. Kinyitotta a bal oldali ajtót. A fia bent ült a kocsiban.
– Hüüü! Megijesztettél! Hát, szervusz!
Az apa odahajolt a fiúhoz, és megcsókolta borostás képét.
„Milyen hideg az arca.”
– Nyitva felejtettem a jobb oldali ajtót? Nem írtál, nem telefonáltál. Nem tudtuk, mikor jössz. Ilyenkor kicsit bezsong az ember. Pláne, ha már nem éppen fiatal.
A fiú mosolygott. Valamiféle megilletődöttség látszott az arcán, amikor a szembejövő gépkocsik reflektorfénye végigpásztázott rajta. Kigombolkozva ült az apa mellett, zsíros sapkáját az ölében tartotta.
– Megfürdesz, és új emberré válsz. És kipihened magad…
– Vigyázz! – figyelmeztette a fiú. Az úttest szélén egy részeg bizonytalankodott.
A villanyfa mellett volt a helye, háttal parkolt, mintha garázsba hajtott volna. A fiú hátranyúlt a csomagjaiért.
– Hagyd csak! – mondta az apa. – Siess, Anyád már régóta vár reád.
Rohant, eltűnt a fiú.
„A nap közelében meleg van; az anya mellett jól érzi magát a fiú” – ezt az orosz közmondást írta az anyjának adott kicsengetési kártyára.
Az apa komótosan összeszedte a fiú cókmókját, bezárta a kocsit. Műanyagzacskókban szennyes fehérnemű, az élelmiszercsomagból megmaradt keksztörmelék, néhány cukorka. Az ananászkonzerv, amit barátainak szánt a közös szilveszteri koktélokhoz. És egy üveg muroklé, amit több mint egy hónapja tartogat a kislánynak. És levelek három borítékba osztva. Az egyiken HOME, a másikon GINO, a harmadikon a FRIENDS felirat állt.
A lelakatolt fabőrönd rettenetesen súlyos volt.
„Hol vagy, fiam?!”
Az apa kiáltani akart, de a fiú eltűnt, mintha a föld nyelte volna el. Úgysem hallotta volna.
Talán jó is, hogy nem hallja az utána küldött sóhajtásokat:
„Nehéz, nagyon nehéz nélküled…”
AZ ISMERT KATONA KÖNYV LETÖLTÉSE