A BOLDOG MARGIT KÖNYV LETÖLTÉSE
IV. Béla leánya, Margit a kolostori életrend hatására hamar belátja, hogy egyedül az Istennek tartozik felelősséggel. A kolostor farizeusaitól úgy különül el, hogy lassanként szinte tökéletesen „átéli magát” a transzcendensbe. Margit minden egyéb aszkézisformát megszégyenítve magasodik méltó krisztusi jegyessé.
A király leányaként Margit vezeklése a tatárjárás pusztító történelmi valóságához is kapcsolódik. Margit úgy érzi, a katasztrófákban a bűnöket torolja meg a sors – tehát IV. Béla lányának önként kell bűnhődnie népéért, mintegy neki kell megváltania a pusztulás szélére sodort országot.
Részlet a könyvből:
„Csend volt, a kar ablakával szemközt feketén meredezett a feszület, Jézus Úr teste olyan volt most, mint a valóságos, igazi hulla. Margit vidámsága elmúlt, borzongó megrendülés fogta el. Egy kissé mégiscsak bűnösnek érezte magát. Azzal a mozdulattal, amellyel a felnőtt apácák szokták térdre vetni magukat, leborult a térdeplőre, keresztet vetett, s összekulcsolt kezét a mellére nyomta. Nagy ájtatossággal, igen lassan suttogta az imádságot s a zsoltárokat. Közben töprengett: valóban bűnt követett volna el? De hiszen az Úr előtt nincs király s nincs koldus, így hát itt sem lenne szabad lennie, a szerzetben. S az is Isten parancsa, hogy alázzuk meg magunkat, hogy majd felmagasztaltassunk! És ha Zsuzsi elvégezheti a piszkos munkát, mért nem végezheti el ő? Mért kell neki finomabb, puhább, melegebb kappát viselnie, mint a többieknek? Igaz, Isten megbüntetheti, mert engedetlen volt s megkeserítette a sororok, különösen Olimpiádisz meg Petronilla szívét, az meg valóban rút bűn, hogy a szegény Zsuzsát ismét bajba sodorta…
De hát mért oly képmutatók? Mért mondanak mást, mint amit cselekszenek?”
A BOLDOG MARGIT KÖNYV LETÖLTÉSE