A történet egy olyan világról szól, ahol több ezer éves „emberek” élnek a hétköznapi tulajdonságok mellett felruházva csodálatos, isteni tulajdonságokkal.
Utnapistim sok ezer évesen a vízözön előtti kor embereinek a világában él. Az úszóhártyás, pikkelyes emberek világa ez, ahol a sárkányok, gyíkok harca valóság. Ez a világ akkor kezd mássá lenni, amikor Utnapistim tudomására jut, hogy egy idő óta nyakra-főre születnek csupasz csecsemők, s később sem nő ki a pikkelyük. Ilyennek születik Istár papnőnek a fia, Gilgames is, aki korántsem hatalmas erejű, sárkányokat legyőző hős.
Az égolton az „Égi Gyík” megjelenése Lugal, a nagy király csillagászait közeledő katasztrófára figyelmezteti. Lugal esztelen vállalkozásba kezd. „Világítótornyot” épít, ahová alattvalóit, a birodalom felhalmozott készleteit akarja elhelyezni. A munka csak a terror eszközeivel valósítható meg; a Világítótoronynak az emberiséget kellett volna szolgálnia, ehelyett rabszolgaságba hajtotta a birodalom apraja nagyját. Hiába Untapistim figyelmeztetése, hogy nem ez az életben maradás útja. Ő hatalmas hajót épít, elhelyezve benne barátait, élelmiszer-tartalékait, állatait. Amikor a vízözön elárasztja a földet, megölve lakóit, Untapistim bárkáján a társaival felveszi a küzdelmet a mindent elsöprő viharral…