A „bujdosó király” nem más, mint Odüsszeusz, aki tíz évig bolyong a tengeren, amíg végre hazatérhet hűséges feleségéhez és fiához…
Részlet a könyvből:
A bujdosó király felállott, hogy arcát mindenki jól láthassa.
– Hát elmesélem nektek az én szomorú bujdosásomat, pedig keserves az nekem.
Azt tudjátok már, hogy ki vagyok. Ithaka szigetén uralkodtam éppen úgy, mint itt uralkodik Jószívű király, aki olyan jó hozzám. Bizony mondom, megérdemli a nevét. Apámat Laertesznek hívják s már nagyon öreg ember. Van nekem feleségem is, aki bizonyosan várja, hogy húsz esztendő múlva valahára hazaérkezzem. Fiam is van, aki már huszonegy éves lett azóta, hogy nem láttam.
Hogy Trója városát elpusztítottuk, azt már tegnap elmesélte a vak énekmondó. Nagyon szépen mesélte el, mondhatom. Még sírtam is, mikor hallgattam.
No, hát tudjátok meg, hogy én tizenkét hajóval indultam el Trója városa alól s mindenik hajón derék emberek ültek, de sokkal kevesebben, mint amikor Ithakából eljöttünk. De mindnyájan örültünk, hogy vége a nagy háborúnak s most már hazamehetünk.
Először is a kikónok földjére érkeztünk. Mérges, verekedni szerető vad emberek a kikónok. Nem fogadtak szívesen minket, megtámadtak, el akartak kergetni országukból. Mondottam embereimnek, hogy kerüljék a veszekedést, de hiába mondottam, mert nekik is már vérükben volt a harc.”