A történet hőse Nathan Bailey, aki egy „jó családból” származó, ám árván maradt tizenkét éves kisfiú, aki a fiatalkorúak börtönébe kerül, s ott, a magánzárkában megöl egy őrt, majd elmenekül…
Részlet a hangoskönyvből:
„Még csak tíz-tizenkét világítórakétát lőttek fel, amikor Warren személyhívója jelzett a tenisznadrágja zsebében. Ingerülten előhalászta a gyufásskatulya méretű készüléket – a„pórázát”, ahogy ő hívta –, hogy leolvassa róla az üzenetet A zölden foszforeszkáló kijelzőn a hivatali száma állt, valamint a 91-1-es szám, jelezve, hogy a hívás sürgős.
– A fene egye meg – morogta, s elengedte feleségét.
– Mi a baj?
– Még nem tudom. Hívást kaptam.
– Jaj, ne… – mondta Monique, s panaszos hangját a férje iránti együttérzés hatotta át. – Éppen ma este.
Warren átvetette lábát a lökhárítón, lecsúszott a földre, s elismerően biccentett az éppen fellőtt, sziporkázva szétrobbanó rakéta felé. – Mindenesetre nem sok jót jelent, ha Jed a tűzijáték alatt hív.
Warren beült a nézőközönségtől körülvett járőrkocsi volánjához, majd a halvány belső világításnál levette a rádiótelefont a műszerfal középen található töltőről, kinyitotta, s benyomta a gyorshívó gombját.
A harmadik csengetés után éles női hang jelentkezett. – Braddock megyei rendőrség. Sürgős hívás?
– Hello, Janice, én vagyok az, Michaels. Mi a baj?
– Jaj, hadnagy – jött a megkönnyebbült válasz –, hál’ Isten, hogy visszahívott! Gyilkosság történt a Fiatalkorúak Javítóintézetében. Hackner őrmester mondta, hogy azonnal küldjük magát a helyszínre.
Warren oldalt hajolt, hogy lássa az újabb égi sziporkázást.
– Nézze, Janice, ma este nem vagyok szolgálatban. Nincs va-laki más, akire rábízhatnák?
– Nem tudom, uram. Hackner őrmester nagyon határozott volt. Azt mondta, magát akarja.
Warren mélyet sóhajtott. A jó hangulatnak annyi, gondolta. Felkeltették a kíváncsiságát, s most már akkor se tudná élvezni a tűzijátékot, ha maradhatna.
A NATHAN FUTÁSA HANGOSKÖNYV LETÖLTÉSE