Pintér István: A fehér arany birodalma – Regényes tudósítás

A FEHÉR ARANY BIRODALMA KÖNYV LETÖLTÉSE

A borpancsolás örök téma. Bódító nedűt sokan készítenek, ám kevesen értenek hozzá igazán. A szőlőtermesztő vidékeken persze nagyobb a szakértelem, mint az ország más régióiban. A szerző egy olyan területen járt, ahol ez a tudomány apáról fiúra száll.

A mesterség egyúttal jó üzlet is, amit az állam szabályoz, ellenőriz és adóztat. Bács-Kiskun megyében az egy főre jutó cukorfogyasztás olyannyira magas, hogy kis túlzással miattuk kell exportálni a fehér aranyat.

Részlet a könyvből:

Aznap kettesben vacsoráztam a Királlyal. Fehérszemélyek ezúttal a közelünkbe se jöhettek, a teríték már várt bennünket. Festményeken látni ilyen csendéletet, főleg a régi mesterek vásznain. Az ebédlőben lakodalmat is lehetett volna rendezni, a méretei miatt.
Ünnepélyesen letelepedtünk a márványlapos asztal mellé. Senecának állítólag több volt belőle, de olyan míves biztos nem volt közöttük.
– Édes fiam, Kinga azt mondta, hogy feleségül akarod venni. Ez rendben is van, a leánykérést azonban nem úszod meg! Azt annak rendje és módja szerint meg kell ejtened, mert mi adunk az ilyesmire.
Úgy bólintottam, mint aki ezt nagyon jól tudja. A Király kis hatáspauza után folytatta:
– Szüleidet is szívesen látnánk néhány napra. Édesapádnak mi a foglalkozása ?
– Egy ügyvédi munkaközösség vezetője.
A Király arca felderült. Óvatosan kivette az üvegdugót a boroskancsóból, és nagy gonddal töltött.
– Én evés előtt is szoktam.
– Ahogy maga gondolja…
– Kazi bátyám ! – nézett rám úgy, mintha máris rokoni kötelék lenne köztünk.
Koccintottam a Királlyal. Soha olyan jó bor még nem ment le a torkomon. Nekiálltunk vacsorázni.
– Hallom, anyósjelölted már beszélt neked a pálinkafőzésről. Te jogot tanulsz, tehát tudod, hogy sok mindent nem szabad.
Elnézően mosolyogtam, közben tömtem magamba a jóízű falatokat. Az egyik majdnem cigányútra ment.
– De kérdem én: ha az államnak szabad, akkor az egyes embernek mért nem szabad?!
Felvontam a vállamat, és intettem a szememmel, hogy ez számomra is érthetetlen. Sőt, botrányos.

– Különben, itt Bács–Kiskun megyében, ez ősidők óta apáról fiúra száll. Emlékszem, az öregemnek – Isten nyugtassa! (koccintás) – volt egy jó trükkje. Ha látta, hogy jön a finánc, kirakott a konyha közepére egy kis ötliteres apparátot. Ahogy a közeg belépett, már írta is a jegyzőkönyvet. Körül se nézett. A pincében meg félhektós apparát működött!”

A FEHÉR ARANY BIRODALMA KÖNYV LETÖLTÉSE