A SZEGÉNYSORON REGÉNY LETÖLTÉSE
Az élet hajótöröttjeiről kevés író írt még ilyen megértéssel és ennyi szívvel, mint Ivan Cankar. Francka, a regény hősnője mindenkiben örökké élni fog, aki olvassa a regényt.
A regény egy falu nincstelenjei vigasztalan, küzdelmes életét mutatja be. Hőse egy bátorszívű egyszerű szlovén asszony, akit férje elhagyott, s egyedül marad a falu szegénysorán három kisgyermekével.
„Máskor esténkint árván sírdogált magában és zokogva aludt el. Különösen vasárnaponként, mert szégyelte magát édesanyjának szoknyájából összetákolt, fakó, foltos ruhácskájában, melyért leánytársai kinevették. A hajnali misére szeretett menni, amikor csak kevesen látják. Szégyenlősen lehorgasztotta fejét, kezében nagy, de már szintén erősen megviselt, rongyosodó imakönyvét szorongatta és szaporán lépkedett. Édesanyja és Nezska azonban délelőtt jártak misére Bregbe, az órajárásnyira levő szép plébániatemplomba. Nezskának rózsapiros szoknyája volt, új fejkendője és fehér csonttáblákba kötött szép imakönyve. Az imakönyv ugyan Franckáé volt; a plébános úrtól kapta, mert szépen tudott imádkozni, de mégis Nezska járt vele a templomba. Nezska kicsinynövésű, pirosképű, jóltáplált leány volt; folyton nyafogott és édesanyja folyton tömte édességekkel; látszott a maszatos szája szélén, amikor dél tájban hazaérkezett a miséről. Ilyenkor Francka már holtfáradt és hétköznapiasan gyűrött szokott lenni a takarítástól és főzéstől. De még ezt az ócska gúnyát sem tűrték meg rajta egész nap. Mihelyt hazajött a templomból, tüstént átöltözködött és rongyosan, munkaruhájában tett-vett a házban. Nezska ellenben úri kisasszonyként páváskodott rózsapiros szoknyájában.”
A SZEGÉNYSORON REGÉNY LETÖLTÉSE