Ez a könyv eredetiben oly nagy példányszámot ért el, hogy az minden ajánlásnál többet mond.
Sok kérdésre ad világos, érthető feleletet, amelyek még Isten gyermekei előtt is homályosak. Felmerül itt is a kérdés: lehetséges-e ilyen győzelmes életet élni? Igen! Ez a könyv az Ige egyszerű szavaival az engedelmesség útját tárja elénk. Olvassuk imádkozva.
„Ha Amerikában a Nyugat felé haladó utas az Alleghany-hegységen megy keresztül, aligha kerüli el figyelmét egy mesterséges tavacska. Tiszta vize a kék eget tükrözi vissza. Ez a kép csak pompásabbá teszi Pennsylvánia állam vasútrendszerét. A hegyekkel körülvett kis tó nem más, mint egy vízgyűjtő, mely a közeli kis iparvárost látja el vízzel. Kis hegyi folyó táplálja. Egyik nyáron igen kevés eső esett, a folyócska csak kevés vizet szolgáltatott s így a tartályban a víz mindig jobban apadt. A város fenyegető vízhiánynak nézett elébe. A hatóság a lehető legnagyobb takarékoskodást rendelte el: naponként csak néhány óráig szolgáltatott vizet, s tekintettel az esetleges szükség beálltára, a drága vízkészletet gondosan tartalékolták.
Talán még száz mérföldre sincs innen s ugyancsak a hegyekben van egy kisebb város. Ennek közepén természetes forrás buzog korlátlan bőséggel és csodálatos pompában. Ugyanazon a száraz nyáron ez a híres forrás, városát gazdagon ellátta anélkül, hogy csak kevéssé is megapadt volna. A víz még a tartályon is túláradt. Buzogó vizével a forrás nemcsak felüdített mindent, de jogosan szerezte városának e nevet: „A csodás forrás városa.” A nagyobbik városnak volt ugyan vize, de a kisebbiknek „túláradó” vize volt. Az inséges hegyi folyam, melynek a vize a tartályba csurgott, alig volt elég, hogy a nagy szomjúságtól megóvjon; de az élő, buzogó forrásnak, mely gazdagságát tékozló bőséggel kiárasztotta, volt fölöslege arra, hogy csillapítsa egy olyan város szomjúságát, mely még nagyobb is lehetett volna, mint a népesebb szomszéd város.
Ugyanígy van ez az Isten gyermekeinél a Szentlélek életével. Az Ő bennlakó élete némelyeknél csak olyan, mint ama ínséges hegyifolyam; alig elégséges arra, hogy a nyomorúság és megpróbáltatás idején felfrissítse őket. Nem tudják mit jelent a Lélek teljessége. Mégis vannak mások, akiknél az Úr Jézus szava teljes egészében beteljesedik: „Én azért jöttem, hogy életük legyen és bővölködjenek.” Ez túláradó élet. Nemcsak a maguk számára van bőségesen elegük a saját belső életükben, hanem túláradnak, gazdag, másokat részesítő áldásokban a körülöttük éhező és szomjazó lelkekre, akik szeretnék megtapasztalni áldásokkal teljes életüket. Jön a szomorúság, de nem tudja elrabolni nagy békességüket; elsötétednek a napok, de gyermeki hitük mindig erősebb lesz. A szenvedés csapásai súlyosan hullanak rájuk, de hasonlóan az olajforráshoz, mely a robbanóanyag hatására a sziklatartály földmegrázkódtatása következtében akadálytalanul és bőségesebben folyik, úgy árad környezetükre életükből mindig gazdagabban az áldás teljessége. Szakadatlan imaáradat fakad a szívükből. Hála és dicséret önkéntelenül, mesterkéletlenül ömlik ajkukról, mint a fenn szárnyaló pacsirta vidám dala. A bizalom második természetükké válik, öröm a természetes következmény. Szakadatlanul szolgálnak az Úrnak, éspedig nem szolgai kötelességérzetből, hanem szeretetük örvendező kifejezéseként. Nem olyanok, mint a kiszáradt szivattyú, amelyen intések és serkentések ráöntésével kell segíteni, hogy készletét ideadja. Sőt inkább mély artézi kúthoz hasonlóan, túláradóan ömlik. A Mester szavai teljesednek be rajta: „De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha örökké meg nem szomjazik, hanem az a víz, amelyet én adok neki, örök életre buzogó víz forrásává lesz benne” (Ján. 4, 14.)
LETÖLTÉS