A BUDAPEST – SCHNEIDER FÁNI REGÉNYE KÖNYV LETÖLTÉSE
Schneider Fáni félig német, félig szlovák munkáscsaládba született. Az anyja tót napszámos-asszony, az apja sváb pallér.
A rendkívüli szépségű, mint egy femme fatale, a férfiak végzetét okozó, ellenállhatatlan nő, Schneider Fáni gyerekként a város szegények lakta, apró házakból álló Rácvárosban játszik az utca porában. Később a középkori Buda Szent Péter nevű külvárosában énekléssel – részeg lókupeceknek és halkereskedőknek énekel – keresi a kenyerét, karrierje a reformkorban Gizella téri Német Színházban folytatódik.
Csak színházi pályafutásának lezárulta után, a századfordulóra lesz belőle könyörtelen, hideg, számító, pénzéhes „magyar kokott”.
„- Tegnap délután egy úrinőt jelentett be a komornám. Neve ismeretlen volt előttem, személye nem. Én, maga s a többiek, valamennyien ismerjük típusát. Ezek az asszonyok a társaságnak úgynevezett: közkatonái. Azok, akik mindenütt ott vannak, ahol a vezetők. A született vagy pénzarisztokrata-asszonyok, az előkelő politikusok és művészek feleségei s a híres színésznők és még híresebb kokottok. Színházakban, fürdőhelyeken, futtatáson, egyleti gyűléseken, az utcán és mindenütt. Külsejükben semmit sem különböznek a vezetőktől. Ugyanannyi, sőt több ízléssel, eleganciával, gazdagsággal öltözködnek, mint azok. Szabóik, susztereik, kalaposuk, kesztyűsük ugyanazok, mint amazoknak. Ezeknek férjeik, társadalmi állásuk szerint, többnyire diplomás emberek. Orvosok, ügyvédek, hivatalnokok, építészek, kereskedők. Az én vendégem egy orvos felesége volt. Ötvenezer forint hozományt vitt az urához, egy tisztességes, jóravaló vidéki orvoshoz. A nő igen csinos, elegáns, de pazarló és fényűző természetű volt. Tíz év alatt nyakára hágott nemcsak a hozományának, hanem a férje keresetének is, azután adósságokat csinált, mire a férj hitelét beszüntették, s erre a kisvárosi pletykák folytán a páciensek száma megfogyott és végül – teljesen elfogyott. Nem volt mit tenni, a szegény ember feleségével és három gyerekével feljött a bukott existenciák ígéretföldjére: Budapestre. A rokonok még egyszer és utoljára kezükbe adtak tíz ezer forintot s azzal feljöttek.”
A BUDAPEST – SCHNEIDER FÁNI REGÉNYE KÖNYV LETÖLTÉSE