A SZOBALEÁNY NAPLÓJA REGÉNY LETÖLTÉSE
A cinikus, szarkasztikus látásmóddal megáldott szolgálólány, Czeleszta meséli el a mindennapjait.
Az olvasó Czeleszta tekintetén keresztül látja az eseményeket, mintegy a kulcslyukon keresztül, s ily módon tárul fel az elegáns világ, a társadalom felső osztályainak minden jól rejtegetett szennye.
Részlet a könyvből:
„Háziasszonyom a mészároshoz küldött egy megbízással s én magammal vittem a kutyákat is… Mialatt a boltajtóban állottam, egy vén asszony jött be mellettem s húst vásárolt, melyből beteg fiának kívánt levest készíteni. A mészáros egy nagy rézüstből, melybe a különböző hulladékokat szokta dobni, kiválasztott egy jókora piszkos darabot, amely félig csont, félig zsiradékból állott, s a mérlegre vetvén így szólt:
– Hetvenöt krajczár az ára.
– Hetvenöt krajczár?… kiáltott fel az öreg asszony. – Hiszen az lehetetlen! Különben is ebből képtelenség jó levest főzni.
– A hogy akarja – válaszolt a mészáros s visszadobta a húst az üstbe… Csakhogy ma el fogom küldeni a számláját… És ha holnap ki nem fizeti a hátralékot, perelünk!
– Adja hát ide – sóhajt fel az öreg.
Mikor kimegy az ajtón, a mészáros hozzám fordul:
– Ennek így kell lenni – szól magyarázólag. – Ha a szegények nem vásárolnák meg a hulladékot, akkor igazán nem nyerne az ember semmit egy-egy állaton… De mennyire követelőzők lettek az utolsó időben ezek a semmirekellők!
És két darab piros húst négyfelé vágván, odadobta a kutyáknak:
– A patvarban is! Inkább a gazdagok kutyái lakjanak jól, mint a szegény emberek!”