Miss Ellen Howard a XIX. század végén klubtársaival múlatta az időt a londoni Lady-Chapmion-Club termeiben, ahol egy városszerte elterjedt hír tartotta izgalomban a hölgyeket.
Ellen egy meggondolatlan megjegyzését klubtársai kitörő lelkesedéssel fogadási ajánlatként fogták fel. Mivel túl kínos lett volna visszavonni elhangzott szavait, a fogadás létrejött, amely szerint Ellen 300 nap alatt kerékpárral magányosan körülutazza a Földet, és ezzel messze felülmúlja azt a teljesítményt, melyet a hír szerint egy kerékpárgyár reklámjaként ugyanazon az útvonalon 546 nap alatt teljesített egy erre a feladatra elszerződött kemény felépítésű férfi.
A fogadás tétje 10.000 font. A megállapodás szerint kísérőt nem fogadhatott. Az út kezdetétől fogva azonban árnyként kerékpáron egy férfi követte, akit sem szép szóval, sem fenyegetéssel nem tudott rábírni, hogy hagyjon fel kéretlen kíséretével. A különös, nyers modorú ember, sajátos, de az út kihívásainak megfelelő praktikus öltözéket, többek között az indiánok köreiben elterjedt bőrharisnyát viselt. Kellemetlen helyzetekben gyakran nyújtott önzetlen, olykor életmentő segítséget. Hogy viszonyult mindehhez Ellen, aki kezdetben igen ellenszenvesnek találta kísérőjét, és hogyan alakult kettőjük kapcsolata a számos kalanddal tarkított hosszú út során, és vajon ki nyerte meg a fogadást?