Katy tudja, hogy a luxenek érkezésének éjszakáján a világ megváltozott.
Úgy gondolja, hogy Daemon nem fogadja örömmel a saját fajtáját, hiszen a luxenek azzal fenyegetőznek, hogy minden embert és hibridet kiírtanak a Földön. Azonban a jó és rossz közötti választóvonal elmosódott, a szerelem pedig könnyen a végzetévé – mindannyiuk végzetévé – válhat.
Daemon mindent megtesz, hogy megmentse, akit szeret – akkor is, ha ez egyenlő az árulással.
Egy valószerűtlen ellenséggel kell társulniuk, hogy esélyük legyen túlélni az inváziót. Azonban amikor már lehetetlen eldönteni, ki van mellettük és ki ellenük, a világ összeomlik körülöttük. Talán fel kell áldozniuk mindent, a legdrágább kincsüket is, hogy a barátaik és az emberiség fennmaradását biztosíthassák.
Részlet a könyvből:
Régen volt egy tervem arra a valószerűtlen esetre, ha bekövetkezne a világvége. Valami olyasmi szerepelt benne, hogy felmá- szom a háztetőre, és torkomszakadtából eléneklem az R.E.M It’s the End of the World as We Know It (And I Feel Fine) című számát, de hát a való életben ritkán lehetünk ilyen menők. Megtörtént – az ismert világvége elérkezett, én pedig kicsit sem éreztem jól magam tőle. Menőnek még kevésbé. Kinyitottam a szemem, és a vékony fehér függöny széléhez óvatoskodtam, hogy kileshessek az ablakon a megtisztított udvarra és a sű- rű erdőbe, amely Luc kis házát vette körül az Idaho állambeli Coeur d’Alene városkában, amelynek a nevét kiejteni se tudtam volna, nemhogy leírni.
Az udvar üres volt, a fák közül nem láttam villódzó fehér fényt kiragyogni. Senki nem volt ott. Pontosabban semmi nem volt ott. Nem csiripeltek, nem repkedtek a madarak, nem motoszkált sehol semmi erdei lény. Még a bogarak sem zümmögtek. Minden mélységesen nyomasztó némaságba dermedt.
Nem vettem le a szemem az erdőről – arról a helyről, ahol utoljára láttam Daemont. Mély, lüktető sajgás támadt a szívemben. Az éjjel, amikor egymás karjában aludtunk el a kanapén, mintha száz éve lett volna. Pedig csak negyvennyolc óra telt el azóta, hogy akkor felriadtam, mert Daemon fényalakja csaknem megvakított és megperzselt.
Képtelen volt irányítani az átalakulást – és még ha tudjuk is, mit jelent ez, akkor sem változtathattunk volna semmin.
Rengeteg hozzá hasonló érkezett a földre, luxenek százai vagy ezrei, Daemon pedig… az öccsével és a húgával együtt eltűnt. Mi pedig még mindig a kis házban vártunk.
Elszorult a szívem a mellkasomban, mintha valami marokra fogta volna, a tüdőmmel együtt. Magamban újra és újra hallottam Dasher őrmester figyelmeztetését. Őszintén hittem, hogy Dasher, az egész Daedalusszal egyetemben, a legjobb úton van a teljes elmebaj felé, csakhogy nekik volt igazuk.
Istenem, mennyire igazuk volt…