A pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve, avagy hogyan lehet a szeretettel fájdalmat okozni.
Szőcs Iza és anyja viszonya a kölcsönös meg nem értésből fakadó szeretetigény és hiány precíz ábrázolása. Mert a „csak jót akarok tenni” szeretet lehet annyira mérgező, hogy csak ront a helyzeten.
Részlet a könyvből:
„Szerettelek – gondolta Antal –, úgy szerettelek, ahogy nem tudok és nem is akarok szeretni többé, kritikátlanul. Mindig én voltam a tiéd, és nem te az enyém, akkor is távol tőlem, mikor a karomban voltál; éjjel néha szerettelek volna felrázni álmodból, rád kiáltani, mondd meg a szót, amelytől megkapod önmagadat, amely megvált, és mondd meg az irányt is, amerre el kell indulnom, hogy megtalálhassalak. Mikor rájöttem, hogy egyszerűen csak önző vagy, s kinek-kinek annyit adsz magadból, amennyi nem zavar meg a munkádban, sírva fakadtam. Nem hallottad, de ha hallod is, azt képzeled, álmodol, mert tiszteltél és szerettél engem, s azt gondoltad, egy férfi sose sír.
Tudtam, hogy el kell mennem tőled, mielőtt rám ragad rólad iszonyatos fegyelmed, amellyel magadat óvod meg a munkád nyugalmát, és mielőtt annyira hozzád forrok, hogy megtanulok a szemeddel látni, és megértem én is, hogy Dorozs víz és gyógyszálló, beton és üveg, valutáris lehetőség, és nem egy régi forrás igazolása és nem valami iszonyú vágy, hogy jóvátevődjék, amit jóvá kell tennie az időnek.
Én nem tudtam veled élni.
Mikor megláttalak, olyan voltál, mint egy csatába induló pici zsoldos, ott álltál az apád mellett, akinél bőkezübb koldus még nem volt ezen a földön, azt gondoltam, olyan vagy te is, s ahogy a két együgyü tette melletted, úgy górod szét te is magadat, mindenkinek. Soha nem ismertem fukarabbat nálad, te bőkezü, és gyávábbat sem ismertem nálad, pedig gránátot is hoztál az aktatáskádban az egyetemre, és azt mondtad a rendőrnek, aki megszólított: „Mit bámul rám, nem látott még egyetemista lányt?”
A PILÁTUS LÉLEKTANI REGÉNY ONLINE OLVASÁSA