1880. Abel Pargiter ezredes feleségének halálos ágya körül a következő generáció, a fiú- és lánygyermekek ábrándozva a saját önálló életüket tervezgetik.
A lányok a feminizmus felé hajlanak. Rose és Eleanor hajadon marad. Rose azért, hogy a szüfrazsettmozgalom aktivistájaként tevékenykedhessen, Eleanor – a legidősebbik – pedig sorsszerűen, hiszen rá hárul a család, a kisebb testvérek gondozásának feladata, amit a szegények között végzett szociális munkával színesít. Deliát igazságérzete az ír szabadság ügye felé tereli, egy ír férfihoz megy feleségül. Milly pedig egy vidéki földesúr felesége lesz.
A fiúgyermekek hagyományosabb utakat választanak. Edward klasszika filológus Oxfordban. Morris ügyvéd. Martin Indiában katona. Edward és Martin sohasem nősül meg. Edward talán lappangó homoszexualitása miatt, Martin pedig szívből gyűlöli a hagyományos angol családi életet. Morris kivétel: az ő gyermekei fogják megtestesíteni a harmadik generációt. Peggy, a lánya orvosnak tanul, olyan társadalmi státusra téve szert amiről nagynénjei álmodni sem mertek volna. North, a fia az első világháború lövészárkaiban ér a felnőttkorba, elutasítja Angliát, és egy isten háta mögötti dél-afrikai farmon telepszik le.