A szerző elbeszéléseiben találkozunk zsidó kereskedőkkel, akik haramiákként bukkannak fel az alvilágból; betörőkkel, akik lesben várnak új áldozataikra, de ledér asszonyokkal is, akik titkos találkára sietnek kedveseikhez a zsidó temetőbe…
Tartalom
Odesszai történetek
A király
Odesszában ezt így csinálták
Atya
Kozák Ljubka
Az odesszai történetek körül
Igazság, zárójelben
Alkony
Vándorcsillagok (Filmnovella)
Karl-Jankel
A szeretetház vége
Froim Gracs
Di Grasso
Az első szerelem
Részlet a könyvből:
„- Ha már megjátssza a Rothschildot – mondotta Benya Tartakovszkijról szólva -, hát akkor égesse el a tűz. Magyarázd meg nekem, Murgnstejn, mint jó barátodnak: a gazdád kapott tőlem egy üzleti levelet, hát miért nem váltott egy ötkopejkás villamosjegyet, és miért nem látogatott meg a lakásomon, s miért nem ült le velem családi körben egy stampedli vodka mellé, egy harapásra, amit Isten adott? Vajon mi gátolta meg abban, hogy kiöntse előttem a lelkét? „Benya – mondhatta volna -, így és így, itt van az üzleti mérlegem, adj egypár nap haladékot, hadd vegyek lélegzetet, hagyj egy kis szabad kezet.” Mit válaszoltam volna? A disznó a disznóval nem találkozik, de ember az emberrel mindig találkozik. Megértettél engem, Murgnstejn?
– Megértettem – válaszolta Murgnstejn, de hazudott, mert sehogy se értette, hogy a köztiszteletben álló, gazdag, első polgár „másfél zsidó” miért ült volna villamosra, hogy együtt falatozzék Mendel Krik fuvaros családjával.
Ezalatt pedig a szerencsétlenség, mint valami hajnali koldus, ott ólálkodott az ablak előtt. A szerencsétlenség zajongva tört be az irodahelyiségbe. Bár ez alkalommal a zsidó Szavka Bucisz képét öltötte magára, de olyan részeg volt, mint egy kefekötő.
– Ho-hu-ho – kiáltott fel a zsidó Szavka -, bocsáss meg, Benya, egy kissé elkéstem! – Ott topogott és hadonászott. Aztán lőtt, és a golyó Murgnstejn hasába fúródott.
Kellenek-e ide szavak? Volt ember, nincs ember. Élt, éldegélt az ártatlan agglegény, akár a madár az ágon, és egy ostobaság vesztét okozta. Eljött egy matrózképű zsidó, és nem valami zsákbamacskába, hanem egy élő emberbe lőtt bele. Kellenek-e ide szavak?
– Olajra lépni! – kiáltott Benya, s utolsónak futott el. De elmenőben még maradt annyi ideje, hogy odaszóljon Bucisznak:
– Anyám sírjára esküszöm, Szavka, odafekszel melléje.
És most mondja meg nekem, fiatalúr, aki mások részvényeiről vágja a szelvényeket, mit tett volna maga Benya Krik helyében? Maga nem tudta volna, mit kell tenni. De ő tudta. Épp ezért lett ő a Király, mi pedig itt ülünk magával a régi zsidó temető kőkerítésén, és tenyerünkkel óvjuk arcunkat a naptól.
Pesze néni szerencsétlen fia nem halt meg azonnal. Egy órával azután, hogy kórházba vitték, Benya ott termett, kihívatta a főorvost meg az ápolónőt, és anélkül, hogy krémszínű nadrágja zsebéből kihúzta volna kezét, így szólt hozzájuk:
– Érdekem – kezdte -, hogy a beteg Joszif Murgnstejn meggyógyuljon. Mindenesetre bemutatkozom: Bencion Krik. Kámfort, oxigénpalackot, különszobát, s mindezt szívesen, bőkezűen, ha pedig nem, akkor minden doktor, legyen bár az a filozófia doktora, három rőf földre biztosan számíthat.”
AZ ODESSZAI TÖRTÉNETEK KÖNYV LETÖLTÉSE